Századok – 1875
Thaly Kálmán: Szent-Gál nemes község magyar pecséte 1662-ből 418
42(5 TÁRCZA. időkből ismét két főúri temetés ismertetésével kívántam a t. olvasónak kedveskedni, minél nagyobb liüség kedvéért az egykorú eredeti orthographiât is megtartván. Bosnyák T a m á s r a nézve tájékozásul megjegyzem, hogy ő a történelmileg nevezetes előkelő és dúsgazdag Magyar-Beli Bosnyákcsaládból származván, mint jeles vitéz : Fülek várának főkapitánya s kir. főasztalnok vala ismeretes. Atyja volt ő Wesselényi Ferencz nádor első nejének, a szent életű Bosnyák Zsófiának, kiről a felvidéki nép között legendaszerü kenetteljes hagyományok maradtak fenn, s kinek rotbadatlan teste a Trencsény-vármegyei ájtatos híveknél még ma is tisztelet tárgya. Más két leánya után a Balassák, Koháryak, Károlyiak és Perényiek származnak le tőle. Egyetlen fia István, mint veszprémi püspök halt cl. A második temetési leírás is nagyrendü régi kihalt nemzetségnek : a Donnai és Gordovai F á n c s y aktiak két tagját illeti. Gáspárnak neje Bossányi Judit volt, kitől János nevű fiút hagyott hátra. Mindkét jegyzéknek eredeti kézirata a B o s s á n y i-család levél, tárában létezik, Közli: SZEREMI. — Szent-Gál nemes község magyar pecséte 1662-böl. Azon nagyszámú magyar községpecsétet, melyek a Századokban már is mertetve voltak, ismét szaporíthatom egygyel. Ennek érdekét emeli az is, hogy a régi magyar királyok kiváltságolt bakonyi vadászainak községéé : a Veszprém vármegyei hires Szén t-G á 1 falué. A pecsét kerek alakú, 31 hüvelyk magasságú és szélességű. Középterén egy magas törzsökü fa látható, melytől jobbra (heraldicc) egy magyar kalpagos, dolmányos vadász irányozza kurta csövű puskáját a fától balra szökellő bakőzre. Tehát az ú. n. szóló-ezímerek közé lehet ezt is sorolni, a menynyiben a szcnt-gáli nemesek kir. vadászi eredetére emlékeztet. A körirat ez : SZ. GAL. FALU. PECSETYE. ANNO 16 6 2 * A pecsétnek piros spanyolviaszba nyomott ép lenyomatát egy a község által 1783. September ti-kán Ilegyi János szent-gáli illetőségű nemes-legény részére a hegyi pusztában való birtokrészességére nézve kiállított bizonyítványon találtam, a Hegyi-család irományai közt. Es így a pecsét 1783-ban még használatban volt; megvan-e még ma is ¥
