Századok – 1875

Szilágyi Sándor: Kisebb közlemények jegyzőkönyvek a VIII. fűzettől kezdve minden számban. - Thallóczy Lajos: György Aladár „Az egyetemes művelődés történelem” 407

408 KÖNYVISMERTETÉS. ténelmet írt, hanem csak az indo-germán faj hatását ismertette. Az egyes fejezetek inkább önálló értekezések rövidlete gyanánt tűnnek föl, nem pedig rendszeres mű egybefüggő részeiként. Úgy látszik, mintha a szerző, kétségen kívül bő tudományos apparatusáből, az egyes fejezeteket csak összeállította, nem pedig földolgozva fűzte volna együvé ; innen sok helyt a laza összefüggés, mely nem igen válik előnyére az általunk föl nem hozott paedagogiai szempontnak sem. Legkevésbé sikerűit résznek tartjuk azonban a magyar művelődéstörténet főbb irányairúl szóló fejezetet. Eltekintve ugyanis attól, hogy már általán véve helytelen volt e fejezetet függelékképen adni a műhöz, miután e szerint, ügy tűnik föl a magyar nemzet, mintha az, az általános történelmi menetre semmi, vagy igen csekély befolyást gyakorolt volna, egy föltűnő tévállítás van a rövid, alig 6 lapot elfoglaló czikkecskében, a 185. lapon: »Komolyan tekintve be kell vallanunk , hogy őseink félművelt rablók voltak s évszázadokon át csak külmázként tapadt reájok a műveltség.« Holott ennek ellenében constatált és számtalanszor, jeles történészek által érvényre emelt nézet, hogy őseink műveltsége az akkori európai cultur-állapotokkal átlag arányban állott, s hogy a műveltség nálunk csak külmáz lett volna, annak czáfolataaz, miszerint Pannoniában, a r ó m a i tartományban, ma is él és uralkodik a magyar, már pedig minden félművelt nép , ha nem halad, elvész ; bizonyítéka ennek a népvándorlás. Elvesztek a góthok, el a vandalok, a longobard, gepida és thrák-illyr, hatalmas törzsek. S miért ? Mert a müveit fajokkal részint keveredvén, s részint összeütközésbe jővén, egyediségük tökéletesen megsemmisült. Egy ezredév viharait kiállta volna-e a magyar, ha »félmüvei t« rabló lesz vala ? Különben erről nincs is mit vitatkozni ; csak azt jegyezzük meg, hogy kár a magyar művelődés oly buzgó hívének, mint György A., ily L ö h e r i a n u s nézeteket terjeszteni a magyar ifjúság közt s önkovácsolta fegyvert adni elleneink kezébe. Hibának tartjuk továbbá az e czikk vége felé előfordüló politizálást is, mert holmi liberalismus-, conservativismus -, radicalismusnak a középtanodában való fölüle tes ismertetése, a művelődéstörténelem által elérni