Századok – 1875

Szabó K.: A stavnyicskai bizottság jelentése a b. Révay-család levéltáráról 34

38 A ST VAVNYICSKAI BIZOTTSÁG JELENTÉSE körűi, a XIÍI. és XIV. századból kelt, a mennyit e korból egy vármegyére ritka családi levéltár őrzött meg. Nevezetes és magánlevéltárainknál ritkán tapasztalható tünemény az, a mi a Révay-levéltárban a vizsgálót meglepi, hogy t. i. XIII, XIV, XV. századi oklevelekben igen gazdag, még a XVI. század első felére is elég bő az anyag: de azontúl a legújabb korig szembetűnőleg fogy, úgy, hogy a múlt századra aránylag igen kevés, a jelen századra pedig úgyszólván semmi sem jut. így példáúl II. Rákóczi Ferencz korára az I. láda 7-dik osztályában Rákóczinak csak 3 nem nagyfontosságú levele található. Ezen föltűnő körülményt két oknak lehet tulaj -donítni, hogy az ősi Révay-jószágok, valamint a Gyulay-féle baranyai birtokok a mohácsi vész után török kézre kerültek, s így azoktól a Révayak elestek, és hogy létezik az általunk átvizsgált közös Révay-levéltáron kívül b. Révay Simon birtokában egy kisebbszerü magánlevéltár is, melyben az újabbkori levelek s azok közt a Rákóczi-korra vonatkozó iratok is foglaltatnak. Ezen utóbbi magánlevéltárról magától a báró úrtól a a Rákóczi-kori levelek iránt tett kérdezősködésünk következtében épen búcsúzásunk perczeiben nyertünk tudomást, a mikor már sietnünk kelletvén, hogy Szent-Keresztre az aug. 28-dikán tartott zárűlésre megjelenhessünk, — ezen levelek áttekintésére idővel teljességgel nem rendelkezhettünk. A Révay családi levéltár részletesen lajstromozott s általam fővonásokban ismertetett mintegy 5000-nyi oklevele mellett van még a leveles-ládákban több mint száz csomagban egy hozzávetőleg ugyanennyi darabra becsülhető levélgyűjtemény, mely a XV-dik század közepén kezdődik, s különösen a mohácsi vésztől fogva a XVIII. századig hazánk political, egyházi és társadalmi viszonyainak ismeretére tömérdek becses adalékot képes szolgáltatni. Ezen valódi kincstárnak nevezhető gyűjteményre nézve a levéltár rendezőinek azt az érdemét nem lehet eléggé méltányolnunk, hogy a számos levéltárnál tapasztalható botrányos eljárást nem követték, s a magán-leveleket mint litterae inutiles és nullius valoris-féle irkákat ki nem hányták s meg nem semmisítették, sőt a legcsekélyebb értékűeket is gondosan csomagolva föntartották. De szintoly méltán sajnál-