Századok – 1875

Bujdosó Valentinus: Régi magyar helynevek 348

TÁUC2.V. Locumteuen. etc. Domino et Patrono meo mihi Obseruan., et confidentissimo. A levél jelen, XVIl-ik századi másolata a Kndnay-család levéltárában létezik ; eredetije — lia ugyan ínég fenn van — ab. Révayak styavnyicskai levéltárának gazdag correspondentiái közt volna keresendő. Közli: RUDNAY BÉLA. — Magyar Történelmi Tár. A m. t. Akadémia történelmi bizottsága által kiadott »M. Tört. Tár«-ból legközelebb 2 kötet jelent meg, a XX. és XXI-ik, vagy másként a második folyam (egy-egy folyam 12 kötetből áll) 8 és 9-ik kötete. A XX-ik, négy rendbeli becses közleménye tartalmaz, ú. m. 1.) Jakab Elek gonddal készült dolgozatát »Az erdélyi fejedelemség utolsó éveiről,« t. i. az Apafi Mihály-féle fejedelemségnek, mert Thököly Imre, a II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemsége, tudvalevőleg még azután következett, és így az erdélyi önálló fejedelemség utolsó évének tulajdonkép a szatmári béke esztendeje tekintendő. Erre nézve tehát Jakab Elek fölfogása hibás, és a nemzeti kegyelet érzelmeit sérti. 2.) B. Ny ár y A 1 b e r t közleményéből egy igen nevezetes olasz kútfő : M a z z a Antal egykorú, nagyérdekü jelentése Buda lfi41-iki ostromáról, a modenai könyvtár kézirataiból kiadva. Bő részletei által kitűnő mű. 3.) Okmánykalászok a K o n d é-család levéltárából, 1300 —1399. Knauz N á n d o r t ó 1, 18 db. Pozsony vármegyei tájakra vonatkoznak. 4.) »Erenitani egyveleg,« az elhányt Erdy János hátrahagyott dolgozata: a tallérokról általában, s Bethlen Gábor néhány éremtani oklevele. A XXI-ik kötet pedig egyetlen nagyobb tanulmányt tartalmaz, Jakab Elekét, némileg föntebbi czikkével összefüggésben, — az utolsó Apafiról, t. i. a fejedelemségről lemondatott II. Mihályról, 76 darabból álló okmánytárral kísérve, inely a kötetnek mintegy felét tölti be. Jakab e tanulmánya több szorgalommal, mint ügyességgel van írva, hosszadalmasan és únalmasan. Vigasztalan, sivár, visszariasztó, szánalmas képet ad főhőséről és a vele egy hajóban evezökrül. Itt sem hagyhatjuk megrovás, illetőleg helyreigazítás nélkül a szerzőnek czikke végén nyilvánított abbeli balfelfogását, hogy »az utolsó legitim nemzeti fejedelem« az 1713-ban elhúnyt II. Apafi Mihály volt, — a mi teljességgel nem áll, legalább magyar ember előtt nem; mert az