Századok – 1875

Thaly Kálmán: Magyar történetírók életéhez. V. Bél Mátyás 282

TÀRCZÀi 2ö5 *— Supala Ferencz f. A magyar történetbúvárlati és könyvészeti irodalmat érzékeny v.eszteség érte. Olaszországból érkezik a szomorú hír, hogy a Magyar Nemzeti Muzeum alkönyvtárnoka és a Magyar Történelmi Társulat választmányi tagja: Supala Ferencz Livornóban, f. é. martius hó 26-kán jobblétre szenderült. A boldogúlt érsek-újvári születésű s a magyar és a nevezetesebb szláv nyelveket egyaránt tudományos tökélylycl bíró fiatal, 30—32 éves férfi, vasszorgalom mellett igen szép tudományos képzettséggel, úgy palaeo-, mint bibliographiai ismeretekkel jeleskedett ; történelmi jártasságát tanúsítják egyebek közt a Századok és a Hazai Okmánytárban megjelent becses, correct közleményei, valamint a m. tud. Akadémia megbízásából Szent-Pétervártt, Moszkvában, Varsóban sikeresen teljesített magyar történelmi kutatásai: míg könyvészeti jeles szakképzettségét örök emlék gyanánt liirdetendi a nemzeti muzeumi könyvtár, melynek rendezésében Supalának tetemes része volt. Amaz oroszországi küldetése, lioszszas tartózkodása a zord muszka égalj alatt, előmozdítókig hatott régi, veszélyes betegségére : a gégesorvadásra,— mely elül hiában keresett azután enyhülést Olaszország szelíd ege alatt; a kérlelhetlen kór elragadta tőlünk a derék, munkás, képzett ifjú férfiút, kinek hazánk szakirodalma még oly sok hasznát fogta volna venni, kivált az ó-szláv nyelvekben és történelmi emlékekben való kitűnő jártasságánál fogva, a melyben párját ritkította. Mondjunk áldást a korán sírba szállott szaktárs hamvaira. Nyugodjék békében ! — Ipolyi Arnold legújabb munkája : terjedelmes »korrajz a hitújítás idejéből« Veresmarti Mi h á 1 y XVH-ik századi katli. egyházi író életéről s munkáiról elkészült, megjelent, és a Szent-Istvántársulat által megindított »Régi magyar egyházi írók« (Corpus Scriptorum Ecclesiae Hungaricoruin) első kötetét képezi. Minket a Szent-István-társulat fölötte ritkán szerencséltet becses kiadványaival, valainintliogy a jelen kötetet som küldötte be,— mindazáltal, a fényesnevü szerző iránti tiszteletből nem késünk azt így is fölemlíteni, már a mennyire más közlönyökbül értesülhettünk a mű felöl. Veresmarti, tudvalevőleg Pázmány Péter kortársa, convertita, buzgó katholicus író és erőteljes hittani szónok volt, — különben pozsonyi kanonok és báttaszéki apát, Munkáit tősgyökeres magyarság mellett erős hév, túlozott hitbuzgalom, és éles, — olykor kíméletlen — polemicus irány jellemzik, mint annyi szaktársáét ama korban. Kérdés lehet : váljon czélszerü-e, ildomos-e a rég lecsiilapúlt vallási szenvedélyeket ilyes munkák fölmelegítésével,