Századok – 1875

Pauler Gyula: „Történelmi naplók. 1663-1719. Közli Thaly Kálmán” 265

PAULER GYULÁTÓL. 207 Alig lehet kisebb keretben jobban megismerni és megérteni a kurucz hadviselést, mely annyi vitézség és fényes hadi tett mellett mégis majdnem minden nagyobb rendszeres csatában csak vereséget tud felmutatni , mely rettegteti Bécset, és nem tudja megakadályozni, hogy német tábornokok csekély seregekkel, egész széltében keresztűl-kasúl gázolják az országot. Ismerjük e modort Rákóczi Emlékirataiból, panaszaiból ; de Ritter azt számtalan gyakorlati példával illustrálja. Olyforma hadviselés lehetett az is, mely eleinket a X-ik században az óceánig és Konstantinápolyig vitte ; — csakhogy Árpád és Solt fürge lovasainál mégis szigorúbb fegyelemnek kellett lenni, mint a kuruczoknál volt : mert különben alig tért volna vissza ember az ellenséges földről a honi sátorokhoz. Érdekes és jellemző az eljárás is, melyet a jó sopronyiak a kuruczokkal szemben követnek, mert mást nem is követhetnek. Hogy földeiket, szőlleiket mívelhessék, hogy szüretelhessenek, és borukat idegen kereskedőknek eladhassák : megalkusznak, sarczot fizetnek a kuruczoknak, kik különben a várost körülszágúldva, a munkásokat, útasokat elfogták, megsebesítették, megölték volna. Később, midőn a háború zaja Dunántúlról elvonúl : a közelgő pestis ejti rémületbe a várost. Katholicus és protestáns imádkozik, böjtöl, hogy fordítsa el Isten e rettentő csapást ; de e mellett világi óvszerekről is gondoskodnak, és 2—3, sőt 4 heti contumatiában is tartják az útasokat. Végül pedig még a török háborúról emlékezik meg, mely a péterváradi és nándor-fejérvári diadalok után, a passaroviczi béke által Magyarországnak utolsó részét is visszaszerzé a töröktűi ; és bőven leírja a vígságot, melylyel a jó sopronyiak Nándor - Fejérvárnak visszavételét ágyúdurrogatás, kivilágítás, evés, ivás közt megünnepelték, úgy, hogy »mancher den Weg nach Haus kaum recht gefunden.« Ottlyk György egészen más ember, mint Ritter. Nemesember, ki szerepet játszott Thököly seregében és Rákóczi Ferencznek udvarában ; ki egy ezredet vezérleni, egy lakomát rendezni, roppant uradalmakat kormányozni, egyenlő ügyességgel tudott. Önéletírásában 48. évi viszontagságait beszéli el gyermekeinek s én nem ismerek e korbúi emléket — még Cserey históriáját sem