Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

THAI-Y KÁLMÁNTÓL. 21 De nemcsak a számozás ezen újrakezdéséből és a könyv meglehetősen időrendtartó sorozatából, hanem az alább következő énekek tartalmának is több helyéből kitűnik, hogy azok már Balassa bujdosása idejében, külföldön készültek. Lássuk ! . . . Az első (legalább a kézírat mostani csonka állapotában első) tíz dal Balassa új kedvesének C o e 1 i á nak szépségét, szerelmét dicsőíti. Coeliában a költő felejthetlen Júliájának majdnem hasonmását leli föl : azért gyúlad iránta, elébbi lángjának mintegy felébresztésével, heves érzeményre, melynek szülöttei aztán e gyöngéd dalok. De szerelme ezekben még sem oly égő, nem oly sóvárgó és emésztő többé, mint a Júliához írott énekekben ; sőt helylyel-közzel egyéb — nem ugyan szerelmi — benyomásoknak is enged helyet. E dalok elseje, a kézírat említett hézaga miatt hiányosan maradt fenn. A 3-ik számúban hálát ad a költő a szerelem istenének, hogy Coeliát neki adta ; s a lelkére nehezülő bánatot elűzni akarván, örömre és víg életre erőltetné magát : „Keserves fájdalmim, Gyötrő gondolatim — Távozzatok el tttlem ! Kik mind éjjel-nappal Csak búval-bánattal Forgottatok körülem ; Mert megkegyelmezett S minden jót ve'gezett Coelia én felölem. Ez föld szép virágja Éltető illatja Hogyha szívemre hatott — Miért szomorkodjam ? S vígan mért no lakjam ? Mért viseljek bánatot ? Hiszem elég eddig Az míg nem voltam víg, Hadd éljek m á r j ó napot! .... Ez világ minékünk Kiben mi most élünk Vendégfogadó-házunk ; Kiben ha ma lakunk Vagy jót, vagy bút látunk, — De holnap meg kimúlunk .... Azért azon legyünk: Az míg tart életünk — Légyen víg telünk, nyarunk!"