Századok – 1875

Dobóczky Ignácz: A magyar éremsúlyok 211

TÁRCZA. 211 Midőn a Zay-ugróczi levéltárnak a hazai míveltségtörténelem és az akkori társadalmi és értékviszonyok ismerete tekintetéből nagyérdekü, sőt a XYI-ik század közepe előtti magyar írások lévén, nyelvészetileg is értékes l'öntebbi ereklyéit ezennel közrebocsátani szerencsém volna : megjegyzem, hogy azokat c gazdag archívum fáradliatlan buzgalinú rendezője és éveken át búvára: t. Balogh Lajos úr másoltaié nagy gonddal, betűhíven, s nekem csak az ő másolatai állottak rendel­kezésemre, (melyek hűségéről azonban ő jót áll, és nem is lehet, az azon kori orthographiât ismerve és híven előttünk látva, abban kételkedni.) Mindazáltal én minden áron az eredetieket akarám lemásolni : de azok elkeveredvén, Balogh úr néhány napig mindhiába kutatta-kereste számtalan csomagban. Elvégre is kénytelen voltam tehát ezúttal a má­solatokkal megelégedni, elvem és szokásom ellenére. THALY KÁLMÁN. •— A magyar éremsúlyok. A történészet mai fokozottabb igényei, segédtudományától az éremtantól elengedhetlenül követelik, hogy ez a régibb Lclcwel-féle »Numismatique considérée sous le rap­port du type« egyoldalúsága helyett, a térfogat, súly és vegyviszonyait is körébe vonja, az okleveleknek ezekre vonatkozó kifejezéseit pontról­pontra szabatosan értenünk tanítsa, és a pénztannal karöltve járván, az egymást váltó koroknak nocsak kormányvezetőire és müizlésére : hanem a folyamaik alatt forgalom tárgyát képezett értékeknek képviselő fémtömegeire is fényt derítsen. Ámde az éremtan ebbeli feladatának megoldását a hajdani és középkori egyes darabok mérveikben való ingatagsága s az ez időkből fennmaradt érmészeti emlékek legnagyobb ré­szének kopottsága szertelenül megnehezíti, s a pénzdarabok ellenőrzésére egykorúlag használt, s időnkre eljutott csekélyszámú mértékeknek kiváló becset kölcsönöz. Hazai érmeink középkori súlymértékeiből eddigelé tudtomra csak két faj merült fel ; egyik az egykor Kiss Ferencz birtokában volt — talán a XIV-dik századi —• réznehezék, mely Ilupp közismeretti munká­jának XXVI. tábláján 662. szám alatt leábrázolva olasz felirattal a (velenczei) zecchino és az olaszoknál ongaro néven ismert magyar arany egyező súlyainak jelölésére, kétségtelenül Olaszországban készült ; má­sik a magyar éremtannak sajátja, melyet gróf Festetich keszthelyi gyűjteményéből már Schönvisnerünk jeles Notitiájának 269-ik lapján, s

Next

/
Thumbnails
Contents