Századok – 1875
Thaly Kálmán: Istvánffy István sírverse temetése és hagyatékai 1545. 202
202 TÁRCZA.. Kívülről ez jegyeztetett föl az okmányra: »Lajos király eő Felséghe Donatiója a Beregszászi Szabó-Czéhnek, melly a lengyel-járáskor (1657.) elveszvén az originale, az párja in omnibus punetis ez. Debitoria descripta A. 1661. Joannes Szabó senior, fl. 1. Stepbanus Szabó den. 10.« A Munkács városi szabó-ezéh szabályzata a fentebbivel teljesen egyenlő ; csupán a végén Íratott még oda Rákóczi György özvegye Lorántffy Zsuzsánna megerősítő záradéka, ilymódon : »Nos Susanna Lorántffy, stb.— »Nos itaque praemissam praefatorum sartorum supplicationem, dementer exauditam et faventer admissam, literas eorundem czeliales seu privilegiales, in omnibus punetis et clausulis, ratas, gratas et acceptas babentes , literis liisce nostris confirmationalibus inseri et inseribi voluimus et fecimus, boc addito : Hogyha oly kontárokat találnak városunkban, kik czéhekkel egyet nem értenének : valahol kaphatják, (excipiálván az nemeseket) captiválván, minden míszereket elvehessék és az több mesterembereknek tartások szerint feloszthassák. -— Prout iuserimus, inseribimus et confirmamus praesentes. In cujus rei memóriám praesentes literas nostras praefati oppidi nostri Munkacziensis sartoribus, ipsorumque haeredibus et posteritatibus universis clementer dandae duximus et concedendas. Datum in arce nostra Munkacziensi, die 15. mensis Januarij, A. 1654. Susanna Lorántffy, m. p." Ilunyady és Lajos király e szabadalomleveiének latin eredetijei az említett 1657-iki dúláskor elégtek. A magyar fordítás három évvel azelőtt, Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony udvari cancelláriáján készült; megvan egyébiránt e fordítás azonzöldbársony-kötésü, könyvalakú, függő-pecsétes oklevélben is, melylyel I.Leopold király 1682. évben Béesbcu, a beregszászi szabó- és gombkötő egyesült czéliek ezen régibb szabadalmait megerősíté. LEHÓCZKY TIVADAR. — Istvánffy István sírverse, temetése és hagyatékai, 1545. A gr. Zayak tudvalevőleg a híres Gar a-családokból származnak leányágon, egyik ősanyjok : Gara Borbála, Zay Ferenczné után. A másik G ara-leányt Erzsébetet Istvánffy Pál bírja vala nőül *), — ki *) L. Nagy Iván, Magyarorsz. Családai V. köt. 258. 1.
