Századok – 1875

Lehoczky Tivadar: Hunyady kiváltság-levele 1446-ból 197

TÁRCZA. 199 terjesztett papirosra Írottat, bizonyos szabadságok felöl, mely szabadságot a megnevezett vajda úr ezeknek a szabómestereknek, e's minden szabóknak, a kik időszerint a mi városunkban Beregszászban laknak, adott vala az ö maga pecséte alatt, — könyörögvén mi Felségünknek, ezeknek a szabómestereknek képében és személyében, hogy mi azt a levelet, és mindeneket, a melyek azokban volnának, erősekké és kedvesekké tennénk, és hogy a mi privilégiumunkkal ígéről-ígére azt beiratnók, és minden szabómestereknek számokra úgy megerősítenők, hogy minden időkben élhetnének vele. Mely szabadalomlevélnek foglalatja ekke'pen vagyon : »Mi H u n y a d y János, Erdélyországnak vajdája, szászoknak és Tömös vármegyének főispánja, stb. Adjuk mindeneknek tudtokra, a kik a mi levelünket látják, hogy mind az mi jámbor jobbágyinknak, Lompertszászán lakó Szabó András mesternek alázatos könyörgésére, s mind penig a mi kiváltképen való jóakaratunkból és kegyelmünkből, a szabómestereknek és minden szabóknak, a kik Lompertszászán laknak, adtuk az ide alá megíratott szabadságokra való erőt és tehetséget, a melylyel élhessenek és örülhessenek. I. Hogy valamelly időn avagy a legények és szolgák, avagy az idegen szabók ő közikben akarnának állani, és ő közöttök mívelni kezdenének, és a mesterségnek méltóságát akarnák megnyerni : ez ilyetén emberek elébb próbamívet, remeket adjanak bé a czéhben, kiki az ő mestersége szerint valót, s avval együtt huszonöt pénzt tegyen le a czéli szükségére ; abban levő minden fogyatkozást is pénzre büntessenek. II. A köszöntő-pohár, a melylyel tartozzék a czéhnek, két köböl bor, és négy fazék étekből készíttetett légyen. III. A mester-asztalra nyolez köböl-bort és mindannyi étket kell szerzeni és készíteni, a mennyi elégséges és tisztességes légyen, mind azokkal együtt, a melyek ahhoz tartozandók. IV. A két czéhmestereknek és dékányoknak, a kiket közéjök választanak esztendőről-esztendőre, két nadrágot és két keztyüt tartozzanak adni. V. Szolgamesterséget peniglen hittel két esztendeig kell viselni. Senkinek peniglen az ő mesterségét nem szabad sem pénzen, sem ajándékon más idegennek eladni. VI. Hogy egy bíró is, akárminéinő mesterségek szerint való esetekben és vétkekben törvényt ne tehessen, de csak az ö dékányjoknak, kiket esztendőnként választanak, lehessen erre hatalmok. VII. Akarjuk és ezt végeztük, hogy teljességgel senki az idegen szabók közül, akárminémő kész ruhát ő közöttök ebben a mi városunkban semmi időben el ne ad-14*