Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

THAI-Y KÁLMÁNTÓL. 13 zeklés kiapadhatlan forrására, mely borongó dalain, kivált a vallásos irányúakon elömlik. Az ének elején világosan meg van jegyezve, liogy Balassa »ezt akkor szerzette, bogy a felesége idegenségét és hamisságát eszébe kezdte venni; kin elkeservedvén, jutván annak az s z erel m esi n ek igazsága eszibe, akit ok nélkül... elhagyott volt feleségiért, — úgy szerzette ezt.« A költő feldúlt kebellel, sírva zengi e dalában : „Titkos keservembe hull orezámrúl könyvem, Kólám mit prófétált, tölt mert mind fejemen, A ki keservesen v á 1 é k el é n t ü 1 e m. Fájdalmam öregből naponkint b ií n ö in t ü 1 : Mert, mint gyümölcsiért diófát ág közül -Tülem lígy elverém jováért, ok nélkül. Kiért reám szállott Istentől nagy átok: Betegség, kár, sok gond, szégyen, rút hír, szitok, S ha kiért vétkeztem — hozzám az is álnok..." Kétségtelen, hogy ez utóbbi strópha második sorában egyszersmind a neje közel vérsége miatt ellene támasztott ismeretes bünperre is czéloz. Majd fájdalma gyógyíthatlanságáról panaszkodva, felsóhajt : „Vigasztalás, jó társ nem adhat víg kedvet, Bús fejem egyedül csak b ú d o s n i szeret— Mert pokolnak tetszik ez világi élet." íme, Balassa bujdosásának legtisztább, mert erkölcsi, lélektani motívumokból merített indokolása! Mi ugyan, saját énekeiből, Balassának két bujdosását különböztetjük meg. A feleségével támadt szakadás után ugyanis, mint alábbi versei mutatják, elébb Erdély földére bujdosott, s ott, kietlen, ember nem lakta havasokon vadászva, madarászva, majd gyorsfutó paripákat keresve töltött több időt. Erdélyben szerelmes lőn egy előkelő hölgybe, kihez egész bokrétáját költé a szebbnél szebb daloknak, — de a ki a dalnok hő sovárgását nem viszonzá. Ez a bujdosása 1586—1589 közé tehető, mindenesetre ez utóbbi év