Századok – 1874

Hg. Odescalchi Arthur: Istvánfi Miklós alnádor levele gr. Draskovich Jánoshoz 1606. - 726

732

TÁRCZA.

csak összesítve annyit felmutatni, mint a történettudomány egyedül, a maga segédtudományaival, (család-, czímcr-, pecsét- és éremtan, életrajzi adatok, oklevelészet, archaeologia és földrajz.) Megjegyezzük végül, hogy a jelen első kötet csak a haza területén bármily nyelven világot látott folyóiratokra stb. terjed ki, s a külföldön megjelent magyar érdekű ilynemű közlemények czímtára később fog következni.

— »A magyar birodalom czímerci és színei.« A czímer-, pecsét- és éremtan nálunk a történelem kevéssé müveit szakai közé tartozik ; annálinkább örülnünk kell tehát, midőn e segédtudományok valamelyikének terén valami figyelmet érdemlő jelenség fölmerül. Ilyen legközelebb a magyar közczímerészettel sikerrel és buzgalommal foglalkozó Iván fi Ede k. r. tanár úr föntidézett ezímü pályakoszorús munkájának második füzete, mely Lauffer Vilmos kiadásában imént hagyá el a sajtót. Ivánfi derék müvének első része annak idejében folyóiratunkban bővebben ismertetve, és kellőleg méltányolva volt, (209. 1.) Hasonló méltánylattal szólhatunk e második részről is, mely élő bizonysága annak : mily ügyszeretettel foglalkozik fölvett tárgyával a t. szerző, ki a munkájáról megjelent bírálati észrevételeket s az azóta c téren fölmerült fölfedezéseket gondosan egybevetve, ezek alapján, rendszeres tárgyalással összeállítja itt úgy az elébbiekböl változatlanul megtartott, mint helylyel közel módosított nézeteit. Tüzetesebben hozzászól a Magyar Történelmi Társulat részéről az országgyűlésnek benyújtott czímerhez is, — és azután külön fejezetben a nemzeti színek eredeéröl, használatáról s történelmi jogosúltságáról ad önálló becses tanúltmányt. Ennyit általánosan a kétségtelen szorgalomról tanúskodó műről, melynek szakszerű ismertetését, bírálatát, a lieraldicai szakmával foglalkozó t. tagtársainktól várjuk.

— Ostörttínelein. Az »Ausland« ezímü folyóirat a magyar nyelv ősrégiségének legújabb bizonyítványáúl a közép-ázsiai régészeti búvárlatoknak következő eredményét hozza fel: »l)él-Mezsopotámiában és Babylon romjai közt német és angol búvárok nemrég több kőlapot ásattak ki ékírású feliratokkal, melyek a szemita idiomokkal megfejthetők nem voltak. Több más assyr feliratban szumeri és akkadiai népről van szó. Ezeket részint szemitáknak, részint ár eredetüeknek hitték: de az írás-megfejtés kulcsát így sem találták ; végre azon gondolatra jöttek, hátha turáni vagy ural-altaji ama két nép ? És ímé, ez czélhoz vezetett. Egy I. Sargon idejéből eredő ékírásban ugyanis — 1900-ban Krisztin szü-