Századok – 1874
Ipolyi Arnold: Beszterczebánya városa műveltségtörténeti vázlata - 671
IPOLYI AKNOLDTÚL I Uií Első polgári családainak házai nehánya a város terén a hadak és felkelések közt ide vonuló magyar nemeseknek, a birtokos vidéki gentrynak, mint Wesselényieknek, Tolvajok-, Bezzeghek- a Szentiványiaknak és másoknak kezébe kerültek. A külvárosokba ellenben mindinkább tót lakosok és iparosok vándoroltak be. A város régi törzspolgárai mind a mellett erősén ragaszkodva jogaikhoz, a tót lakosokat nem akarják polgârokûl fogadni1). Hosszas viszálkodások keletkeznek e fölött. Az ország legfőbb törvényszékeinek kellett végre intézkedni. Ezek a magyar állam nemzetiségeinek polgári egyenjogúsága értelmében határoztak. De a város vonakodott még ekkor is a tótoknak hasonló polgárjogot adni, és csak nehezen engedett végre a külső választó testületben számukra egy-két helyet. A XVIII. század elején a Rákóczi-felkelés vihara, mely a várost újra fenyegette, csendesen vonult el fölötte. Midőn a közelgő vész előtt mindnyájan megrémülve már fejőket veszték, az egy Radvánszky János, zólyomi alispán, politikai tapintata és bölcsesége megmentette a várost. Elmondhatni róla is megfordítva a római történetíró híres mondatát, hogy-------ille unus qui (non) cunctando restituit rem. S ezzel csak híres családja azon nemzeti hagyományos politikáját követte, melylyelaz a XIII. század óta, már a városnak melyet még keletkezni látott, kapái előtt székelve ős lakában, máig mindig őrködni tudott itt az államnak a várossal közös nemzeti érdekei fölött. Meg nem kisértem itt újra hosszasabban elmondani a jelenetet, mily ügyesen s rögtön forralt tervet, a város és kamara főembereivel s a jezsuita-collegium rectorával a város megmen') II. Lajos már 1524-ben a vávos kérelmét megerősíti, bogy csak németek (Alamanni ab Alamanis parentibus) bírhatnak házakat a városban. Ez alatt azonban aligha volt az értendő, hogy a magyarok nem ; miután épen régi s újabb magyar nemes csatádai bírták mint láttuk a város főbb házait. Ezek közül újabl an az Ernusztok is és Thurzók többet megvettek. Szólott tehát csupán a városba érkező más nemzetiségű idegen jövevényekre. 50*
