Századok – 1874
Ipolyi Arnold: Beszterczebánya városa műveltségtörténeti vázlata - 671
IPOLYI ARXOMITÓL. fí85 gyen járó anyagot és segédmunkát, azután a közadakozásokat, látni, hogy ily tetemes összeg akkor évenkint csak is a folyamatban levő nagy építkezésekre volt kiadható. Ugyanekkor 1489 és 1490-ben leggyakrabban kerül elő a fennemlitett István kőmíves és kőfaragó fizetése. Valószfnüleg, hogy két külön személyt kell értenünk a számkönyvekben nevezett Istvánépítészés István kőfaragó alatt, kiknek legényeik is említtetnek. Lehet, hogy épen ők volnának az ekkori itteni késő gót Ízlésű egyházi építkezések vezetőmesterei. Miután ezek rendesen együtt kőmívesek is és kőfaragók voltak. Nem tudom, lehet-e azután ezen Istvánok valamelyikét azonosnak tartani a kassai egyház azon István nevű építészével, ki, gondolom, a bécsi sz. István-egyházon is dolgozott ez időtájt. Mindenesetre a beszterczebányai váregyház építésze is nem közönséges mindennapi építőmester volt. Épen így említtetnek ekkor ácsok is folyton a számkönyvekben. Nevezetesen Stenczel mester, kiről alig vehető ki azonban biztosan, vájjon nem szintén építész vagy csak ácsmester volt-e. És ki ekkor 1489. a város költségén Budára küldetett. De rendesen ezen építőmestereknél akkor a kőfaragó, kömives s ács, egyszóval mindannyi építészi mesterség, az egész architektonika, mint tudjuk, együtt járt. És lehet, hogy e nevekben városunkban működött két vagy három nevezetesebb építészünk emléke maradt fenn, az ezekben meglehetősen szegény hazai műtörténetünk számára. Hasonlón említenek az ekkori számkönyvek az előbbiek mellett festészeket is : például egy Hanus mester festőt, ki többször 3 forint fizetéssel elégittetik ki, és 1503-ban az egyháztető keresztjének gombja megaranyozásáért is 3 frt dijat kapott. Az aranyozás akkor, midőn a festészek is még rendesen aranyalapra festették egyházi képeiket, az ő mesterségükhöz tartozott. Később egy Miklós festő is előfordul 1532-ben1). Yolt-e mindkettőnek része az egyház akkori művészi ama képei és színezett *) Lásd a nevezettekre az illető idézett évbeli számkönyveket a városi levéltárban, hol a már a fennidézett Stefan Maurer és Steinmetz, valamint Meister Stenzel neveztetik. Más években ismét a Meister Ha» nus Maler 3 fl. Es MeÍBter Hanus Maler um Knopf zu vergolden 3 fl. — És Maler Nicolascl» de már 1532-ben.