Századok – 1874
Ipolyi Arnold: Beszterczebánya városa műveltségtörténeti vázlata - 671
IPOLYI AHNOLDTAL. 681 úgynevezett hala, mennyezetes toronyka, alatta a már üres fülkével, hajlékkal látható, melyből tehát a szent szobra hiányzik. De ily szobrok is láthatók még befalazva a magas templom tornyon fenn az ablakok körűi ; valamint a lakhàzzà s iskolává átalakított egyik mellék bástyatornyon oda befalazva. Hol bizonyára eredetileg az egyik helyen sem állottak. És valószinűleg az itteni egykori általános kép- és szoborrombolást csak úgy kerülték el, hogy gúnyból-e vagy könyörűletből ? ezen helyekre kerültek. Ezáltal legalább fogalmat hagyva fel számunkra arról, mily kitűnő és nagy művészeti dísz ékesítheté egykor egyházunkat, s mily élénk szobrászati műkor csoportosúlt benne és körűle. A fennmaradt emlékek, a mennyire a rongálás s bemeszelés mellett kivehetők, valóban azon legjobb példányok közé tartoznak, melyeket a XIY és XV. századi már modoros ugyan, de még mindig érdekes gótidom hazánkban e nemben alkotott. Egy boldogságos szűz, a jellemző meghajlott állásban, egy apostol alak, úgy látszik Sz. András, a modorosán göndörített hosszú szakállal, dús stylizált redözétű öltönyben, mint méltó műemlékszerü példányok, bizonyára díszesebb s megfelelőbb helyet érdemelnek, melyet, úgy hiszem, megmentésükre nem sokára el is készítünk. Valóságos műremekeknek mondhatók azonban már a gótizlés legkésőbbi korából való azon nagyobbszerű szobrászati művek, melyek a templom déli oldalfalán a gót csúcsívezet ágas tagozásával képezett hajlékban, az Üdvözítő Olajfák kertjében való kínszenvedése jelenetét s imáját állítják elő. A hanyatló késő ízlés daczára ügyes technikával s élénk érzéssel állítja elő a jelenetet, önálló szobrokkal az előtérben, és domborművekkel a háttérben. Ezen háttér Jerusalem városát ábrázolná, melynek azonban valószínűleg Beszterczebánya XV-dik századi felismerhető kinézése szolgálhatott mintáúl. A csoportosítás, a mozgékonyság, a felfogás s kifejezés naivsága e müvet a mily érdekessé teszi, oly élettelj eáen alakítja. Fájdalom, hogy eredeti megfelelő polychrom színezete helyett, valamely ízléstelen és tudatlan kontár, az egészet újabban csúfosan elmázolta rósz festékével. Melytől az egész rikító durva mostani kinézését kapta. Kétségtelenül ugyanazon iskolának, valószínűleg Stuoss Veith akkori krakói és nürnbergi iskolája kifolyásának műve a sz. Borbála kápolna nagyobbszerű szárnyoltára
