Századok – 1874
Zsilinszky Mihály: Fraknói Vilmos: „Magyar Országgyűlési Emlékek” I. kötetének ismertetése 648
652 KÖNYVISMERTETÉSEK hogy Jánoshoz csatlakozik, ha ez ráveszi a török szultánt, hogy a véghelyeket visszaadja. Voltak olyanok is, a kik mindakét király mellőzésével Perényi Péter, vagy a lengyel király személyében egy harmadik uralkodót akartak választani. De ezek sem remélhették a haza megmentését. A német császár és a pápa pedig csak bonyolították az ügyet ; s ekként az említett országgyűlések is, hosszas tanakodás, ingadozás után, eredménytelenül oszlottak szét. Az Esztergámba hívott, de Pozsonyban tartott áprilisi (1532) gyűlés is csak abból állott, hogy a rendek erős szemrehányásokat tettek Ferdinánd követeinek, azért, hogy a király nem küld haderőt, és hogy maga sem jön az országba. Ugyanezen évben János király is két gyűlést tartott híveivel Pesten és Budán, segélyt kérvén Ferdinánd ellen, és biztosítván a rendeket Grritti által a török jóindulatáról. Az időközben tartott erdélyi, horvát- és tótországi gyűlések jelentéktelenek, s részleteikben ismeretlenek. Az 1535-ki nagyszombati, de kivált apozsonyi országgyűlésen igen sok éles panasz merült föl a folyvást idegen földön tartózkodó Ferdinánd eljárásai ellen. Több válaszfelírat váltatott, míg végre a gyűlés hatvan végzést hozva — többnyire belkormányzati visszaélésekre vonatkozókat — szétoszlott. Az 1536-ki váradi gyűlés, melyet János király, — s a felsővidéki részleges gyűlések, melyeket egyes főurak és főhivatalnokok hívtak volt össze : már jóformán csak a fölötti panaszokból állanak, hogy a köznép a folytonos háborúk folytán sokat szenved, és hogy az egyes főurak hatalmaskodásai tűrhetetlenekké váltak. Nem is csoda, mert az igazságszolgáltatás szünetelt, az elszaporodott rablók pedig szabadon űzték aljas mesterségöket. Feltűnő körülmény az ezen tíz esztendő alatt tartott országgyűlések történeténél az, hogy azok végzeményeiben a már akkor erősen terjedt és megtámadott reformatio elő nem fordúl, holott tudjuk, hogy eleinte mind Ferdinánd, mind János szigorúan léptek fel a lutheránusok ellen. Világos jele e körülmény annak, hogy a politikai pártoskodás és a töröktől való rettegés mindakét párt kath. főpapjait annyira elfoglalták, hogy a vallási bajoknak
