Századok – 1874
Ipolyi Arnold: Beszterczebánya városa műveltségtörténeti vázlata - 597
638 BESZTERCZEBÂNYA. MÜVEBTSÉGTÖRTÉNETE Hasonlóan IV. László, a kún, 1280. január 16-dikán Beszterczebányán múlat, mint okmányai itteni kelte tanúsítja, melyekben a Radványi családnak ott új adományt oszt •). E vidékről szóló más adományai nagy értékű paripákért vagy ménekért, tanúsítják, hogy itt múlatása közben a vidék előkelő dús birtokosaitól szerezhette becses lovait, midőn értők itt falukat osztogat a város határain. III. András is, az utolsó Arpádfi, úgylátszik különösen érdeklődik a bányavidékek iránt. A Uuntok, Forgáchok és Balassák helyett, kik eddig mint az egész környék főbirtokosai, urai és főispánjai, voltak egyszersmind annak bányagrófjai is, most az Olaszhonból magával hozott híveit, a Üórenczi Balduint és Merculint teszi bányagrófokká 2). A királyi szék üresedése alatt, a hosszantartó trónversengések közt, keveset hallunk a városról. Az Anjou dynasztiával azonban a mint nagy lendületet vesz a bányaügy és emelkedőben vannak a bányavárosok, I. Károly is többször megfordúlt úgy látszik e vidéken. Különösen Körmöcz tőle nyeri már királyi városi kiváltságát, s emelkedik most általa fel a többiek rovására. Bizonyosan ez időtájtt jövedelmezőbb aranybányái miatt lesz a Károly által először készíttetett aranypénzek verdéje, s általában az országnak ezentúl egyik legnevezetesebb pénzverő helyévé. Míg állítólag előbb IV. Béla alatt, épen úgy az akkor általa várossá emelt Beszterczebányán verettek volna ezüstös tartalmú rezéből egy ideig e király ismeretes durva nyomatú rézpénzei. De a mit inkább csak véleményezni és gyanítani, mintsem biztosan állítani lehet3). A pénzverdéje jelentősége által most a többi bányavárosok föle emelkedő Körmöcz lett az ekkor alakúló bányavárosi szövetségnek főhelyévé. Ezen szövetségbe Beszterczebánya és Selmecz, a közelben lévő más kisebb bányavárosokkal lépett. 2) Fejér Cod. Dip. V. 3. 17. 80. és 75. stb. Kachclmann Ung. Bergb. 60 — 69. ’) Kachelmann Ung. Bergb. 67 — 8. *) Lásd Kachelmann Gesch. II. 123.
