Századok – 1874
Pauler Gyula: A beszterczebányai gyűlés 1670. 553
PAULHR GYULÁTÓL. 559 czos hangulatot csak fokozik a hírek, melyek Zrínyinek szerencsés sikeréről érkeztek. Most már bizonyosnak látszott, hogy a magyar tisztába jött a törökkel, támogatására számíthat és csak egy ellenséggel áll szemben : a némettel.' A gyülésezés martius 19. vette kezdetét, a zempléni követek házánál, kik közűi egyik, Báncsy Márton volt a szónok midőn* a locumtenensekhez tisztelegni mentek, és a Felség levelét a prímás kezeiből átvevék. Azonban a levél czimezése felett : egregiis nobilibus, prudentibus et circumspectis Neosolii congregatis« nagy zaj támadt, mert abból azt olvasták ki, hogy a király a megjelenteket csak magán embereknek tekinti, nem pedig vármegyei követeknek, kik az ő hívására gyűltek össze. A követség, mely ezen nehézséget Szepessynek vezérlete alatt a prímásnak előterjesztő, újabb zajra adott okot, mert a helyett, hogy a prímás őket »mint vér a vért, magyar a magyart« illőkép fogadta volna, — mondák, künn kellett várniok mindenféle nép között, és széket sem kaptak, holott régebben a nádor, legújabban Zichy és Forgách Beszterczebányán üléssel, illendőképen fogadta a követeket (mart. 20). A székkérdést ugyan eligazítá Nádasdy : de a czímezésre nézve hiába mondá, üzené Szelepcsényi, — hogy az csak tévedés ; a követek felelék, hogy ilyesmi már Eperjesen is megtörtént, akkor a cancellár megígérte, hogy többé nem fog megtörténni, azonban hasztalan, ők tehát nem kérnek kijavítást, hanem felboutatlanúl a locumtenenseknél hagyják a Felség levelét, s e szándékuknál megmaradtak. Nem hallgattak Szelepcsényi intő szavára : Uraim ! nem kell megvetni a császár mandátumát; nagyon súlyos a németek sarka!1) Ezzel azonbon még nem szakadt meg a tárgyalás, a Rendek késznek nyilatkoztak az urakkal tovább folytatni a tanácskozást, ismervén hazaszeretetüket, csak mondják meg, mily módra akarnak velük tractálui. Kérdést tettek továbbá a biztosok iránt is, kik legyenek ? ’) Szakmáry Miklós vallomása, kain. lev.
