Századok – 1874
Pauler Gyula: A beszterczebányai gyűlés 1670. 553
A beszterezcbiíiiyai gyűlés.*) — 1670. — 1669. őszén nagy mozgalom mutatkozott a dunáninneni megyékben. A török, mióta 1663-ban Érsek-Újvárt elfoglalta, egy évben sem volt oly merész, oly garázda, mint most, és a hódoltságot már-már a Vágig vitte. Az emberek — nem kapva a királytól oltalmat — kénytelenek voltak maguk-maguk gondolni megvédésükre, s e hajlandóságot felhasználák azok, kik a nemzet erejét nemcsak a török, hanem a német ellen is szerették volna fordítani. Nyitramegye adá az első lökést tavarnoki gyűlésén (oct. 15.), a honnét Hidvéghy Mihály, egy nagy furfangos prókátor ember indítványára, a dunainneni megyéket Körmöczbányára hívta november 28-ra, tanácskozni a haza megmaradása felett. A körmöczbányai gyűlést követte a breznóbányai jan. 28. 1671. a hová már a 13 vármegyéből — a mostani tiszáninneni kerületből Szatmár, Szabolcs, Ugocsával — is jöttek követek, és közösen elhatározák, hogy február 24-ikén Lőcsén ismét találkozni fognak. A mozgalomnak azonban nem volt vezére. A 13 vármegye protestánsai Bocskay István, zempléni főispánra hallgattak, ki neve, vagyona által tekintélyes volt, de inkább illett a sárospataki iskola kurátorának, mint egy kitörni készülő párt vezérének. Szuhay Mátyás, vitéz katona, heves szónok, ritka kivételkép egyaránt első a karddal és nyelvvel, Szepessy Pál, a csendesebb, de szinte megtörhetlen borsodi alispán sokkal kisebb^és szegényebb emberek voltak, semhogy az aristocraticus Ma*) A t. szerzőnek egy önálló nagyobb müvéből. A Magyar Történelmi Társulat 1874. évi vidéki gyűlésén Beszterezebányán felolvasta Szabó Károly. Századok. 39
