Századok – 1874
Waltherr Imre: Károlyi Sándor emlékiratai a Rákóczi-háború kezdetéről - 396
■WALTHERR IMRÉTŐL. 401 »P. S. Levelem bevégezte után, hozzánk átszökött bizonyos trombitás mondja, hogy Rákóczi és Bercsényi ma délfelé, legföljebb 600 főbűi álló csapattal a Tiszához érkezett Kende Mihály vezetése alatt álló portánkat,mely30magyar és 20 német lovasból állott, midőn a Tiszához szoríták: az átkelést a mi csapataink két napon át védelmezték, — de végre az ellenség túlnyomó lovas és gyalog ereje miatt megnyomatván, mindkét részről feles számmal hullottak. Szegény Kende Mihál y a Tiszába esett, lovával együtt elmerült ; de úgy hiszem, helyette Ma j os Is t Ván elveszett. Az Ugocsa vármegyebeliek közűi, mint hallom, MajosJ ános, KomlósyFerencz és Kozmán János fogságba estek, valamint néhányan a bihari katonaság közül is.Ugyanazon trombitás beszéli,hogy szándékuk a Tisza átkelése után a hajdúvárosiakkal egyesülni, s Debreczen felé kerülve,onnan Slavonián(P) keresztül Pozsonba hatolni.« Hosszas várakozás után újabb előterjesztésemre sem nyervén semmi választ, de a költségből is végkép kifogyván : midőn ő Fölsége némely ministereitől elbúcsúztam és visszatérésemet siettetni szándékoztam volna, — ugyanazok tanácsára a következő emlékiratomat nyújtottam be a ministeri tanácshoz : »Nagyméltóságú Ministei’i Tanács ! Kegyelmes Uraim és Pártfogóim ! Nem kétlem, tudva van a nagyméltóságú tanács előtt, hogy három héttel ezelőtt, Magyarországnak Lengyelországgal határos felső részén, Dolha helységénél Isten kegyelmével sikerült az égő s már már kitörendő ellenséges tüzet Szathmár és Ugocsa vármegyék fölkelt lovas nemességével, a Tyrhaim gyalogezred egy századával s egynéhány mágnással, közöttük a Peré n y i családbeliekkel és báró Milith Pál úrral elfojtanom, úgyannyira, hogy miután a lázadók közül többen elestek, megsebesültek s végképen szétverettek, zászlóik elvétettek, — melyeket ő Fölségének bemutatni szerencsés valék, — külsegély nélkül aligha leendettek képesek újra fölkelni. Miután pedig Szathmár vármegyém ő Fölsége iránti hűségét és szolgálati készségét nemcsak e jelen dicsőséges tettével tanúsította, hanem az elmúlt években is a Thököly és Rákócziféle (I. Ferencz) for- Századok. 29
