Századok – 1874
Waltherr Imre: Károlyi Sándor emlékiratai a Rákóczi-háború kezdetéről - 396
Károlyi Sándor emlékiratai a Rákóczi*háború kezdetérái. ii. Miután mindezekre semmi határozat sem adatott : az előbbi folyamodásokban bővebben kifejtett okok ismétlése mellett, következő újabb folyamodásom nyújtatott be ö felségéhez: »Fölséges Császár. Legkegyelmesebb Uram ! Reméltem, hogy Fölséged öröklött kegyelmességénél fogva mielőbb alkalom fog nyújtatiii visszatérhetésemre, a végből, hogy hűségi kötelességeim teljesítését folytathassam ; de miután legalázatosabban benyújtott folyamodásimra mi határozatot sem nyertem, térdeimre borúivá ismételten esedezem Fölségedhez : méltóztassék a folyamodásaimban felhozott okoknál fogva Szathmár és Ugocsa vármegyéket két évi adómentességgel kegyelmesen megvigasztalni, hogy ennek elnyei’ése után visszatérésemet siettethessem, s őket a Fölséged iránti további hűségre serkenthessem és lelkesíthessem. Mire nézve, midőn Fölséged kegyelmes határozatát esdekleném, maradok Fölségednek legalázatosabb örökös hű jobbágya Károlyi Sándor.« Erre, ő Fölsége meghagyásából, a haditanács következő tartalmú rendeletet bocsájtott ki : »0 császári, Magyar- és Csehország királyi Fölségének, Kegyelmes Urunknak nevében, Nagy-Károlyi Báró Károlyi Sándor úrnak, ő Fölsége ítélő-táblája bárójának s Szathmár vármegye főispánjának, a következők adatnak kegyelmesen tudomására. A lázadók lecsendesítésében Lengyelország határszélén, Dolhánál lett szerencsés összeütközése alkalmából fölterjesztett
