Századok – 1874
Fekete Alajos: A gyógytan a régi magyaroknál - 380
390 GYÓGYTAN A RÉGI MAGYAROKNÁL. szórja a tenger mélységébe, köveket kínozni, kősziklákat öszvemorzsolni. — Összehasonlító ínutatványúl hadd álljanak itt a Kalevalából (IX-ik Runo. 344—410. versszak) a vérzés szüntető igék : »Szűnjél már vér a folyástól, fagyos vér a kiomlástól ! A rám való föcskendéstől, a mellemre szökelléstől, Miként a fal, óh vér állj meg! mint a sövénykaró veszteg, Miként a kard a tengerben, megáll a sás mohos gyepben. Miként a kő a földeken, mint kavics a vízesésben, Vagy ha olyan nagy a kedved, sürgölődnöd gyorsan neked: Ám ! mozogj hát benn a húsban, csörgedezzél a csontokban^ Sokkalta jobb ott benn neked, albőr alatt lenn rejlened. Az erekben szétágaznod, a csontokban zárva laknod, Hogysem földre leomlanod, a szemétre csurgadoznod. Ne is potyogj te a főidre, ártatlan vér te a gyepre ! Hősök dísze ! réti fűre, hantra, hősök aranya te ! Szívben vagyon a te tanyád, tüdő alatt a kamarád, Költözz tehát gyorsan oda ! sietősen oda vissza, Nem vagy patak csörgedezned, sem láp nem vagy terjedezned, Tavi forrás sem zajlanod ! reves csólnak sem csurganod ! Ha nem volna mégis erő Ukkófiban *) elegendő, E vérözönt elállítnom, érpatakot elzárolnom, Van atyánk ott fenn az égben, felhők felett lakó Isten ! Emberek közt ő teheti, csak ő tölle telhetik ki A vér száját befognia, kijövőt beszoritnia. Te teremtő kegyes Ukkó ! Isten a menyégben lakó, Jövel ide esdetünkben, segélyünkre mi kértünkben : Tedd vérző sebére kezed, nyomd sérvére nagy hüvelyked, Dugd be a sérv gonosz rését, a seb rémes repedését. Illessz reá kegylevelet, simíts arany javosfüvet ! A vér ösvény reteszének, dugaszúl a kijövőnek, Ne fercsegjen szakálomra, ne csurogjon a ruhámra, stb. Ezután tölgyforgács, podvas faháncsból, friss füvekből, mézből ír készíttetvén és megáldatván, selyemmel vagy pólyával beköttetett a seb. *) Főisten neve
