Századok – 1874
Nagy Iván: Magyarországi képzőművészek a legrégibb időktől 1850-ig - 25
34 MAGYARORSZÁGI KÉPZŐMŰVÉSZEK. Caiizi Ágoston festész, mint 1846-től haláláig hazánk lakosa, e sorozatba tartozik, különben osztrák származás, született Becs mellett Batlenben; tanúit a stuttgarti műakadémiában, utóbb Párisban tartózkodott 15 évig, hol Ingres műtermét látogató, 1838-ban ott a művészet nagy aranyérmét nyeré. Innen Stuttgartba, majd Bécsbe, végre 1846-ban Pestre telepedett, itt megnősült és meghalt 1866-ben. Leginkább arczképezéssel foglalkozott, úgy olaj mint vízfestékkel. (L. Ligeti A. A X. Muzeum képcsarnokának lajstroma. Pest, 1870. 23. lap.) Casagrande Marco olasz eredetű jeles szobrász, szintén hazánk lakosa volt Pesten a 30-as és 40-es években. Művei az egri és esztergomi basilicát diszítik. (Honművész 1840. II. kötet 427. lapon stb.) Castello (de) Francesco (Mediolano^). Nem magyar ugyan, de úgy látszik, dolgozott Magyarországban ; az bizonyos, hogy lválmáncsai Domokos 1474—95. székesfejérvári őrkanonok részére miniatur-öket (így czímerét is) festé. (Lásd Magyar Sión. 1869. évi 127. lap. Arcbaeologiai Értesítő II. évfolyam 260. 276. V. ö. Pauer János értekezését Domokos sz.-fejérvári custosról.) CIoyío Giulio-t hazánkfiának tartjuk, mivelhogy a magyar koronához tartozó Dalmátiában Grizanóban született 1498-ban Mint képíró Olaszországban tanúit és ott tökélesíté magát. Képírói tehetsége, ecsetének becsértéke, különösen mint miniaturfestésznek jelessége annyira ismeretes, hogy életéről már Vásári is »Vite de piu eccellenti Pittori, Scultori, ed Architetti« méltánylólag s elég bőven értekezik, és életrajza úgy a régibb Allgem. Künstlerlexicon, valamint az újabbakban is felüthető, sőt magyarul is megjelent már, miért az érdeklődő olvasót erre utasítva, itt azt bízvást mellőzhetjük, csak annyit említve meg, hogy II. Lajos királyunk részére is dolgozott. Meghalt és eltemettetett Rómában 1582-ben. (Lásd Tudományos Gyűjtemény 1828. évi IV. köt. 7—12 lap. V. ö. Mittheilungen der k. k. Central-Commission für Baudenkmale.« 'Wien, 1859. 265.) Csauszik József lőcsei születésű magyar egyház-történeti képíró. Többi között ismeretes tőle Sz. Borbála képe a rozsnyói székes-egyház egyik oltára fölött. (Lásd Tudományos Gyűjtemény
