Századok – 1874

Hg. Odescalchi Arthur: Ismét úrvölgyi rézcsészék 359

364

TÁRCZA.

gyár bujdosók meg fönnlévő emlékeit s a teendőket. Ekkép reményünk lehet, liogy Rákóczi, Bercsényi és a többi martyrok maradvá nyai a fejedelem hétszázados születési évfordulójára, azaz 187G. martius 27-ikére már honi földben fognak — őket megillető díszü niauzoleu inban — pihenni. Úgy légyen !...

— LevéltíírbŰváriatok. A »Magyar Országgyűlési Emlékek« 11-ik kötete számára az anyaggyűjtést F r a k n ó i V i 1 m őst. tagtársunk szokott buzgalmával megkezdendő : ' Becsbe utazott, s jelenleg a a cs. és kir. udvari és államlevéltár kincsei közt búvárkodik. Ugyanitt kutatott újabban P c s t y Frigyes is, már másodízben, Tcmcs inonographiájához, s főként a Petrovics Péter és Lossonczy István-félc korszak történetére nézve meglepően dús forrásokra talált. — S u p a 1 a Fcrcncz nemzeti múzeumi könyvtári segédör, az akadémiai tört. bizottság küldetéséből még mindig Moszkvában dolgozik, az orosz államlevéltárban, hol különösen Nagy-Péter ezár és II. Rákóczi Fercncz fejedelem összeköttetéseire nézve lelt számos és becses kútfőkre, melyeket, a nevezett bizottság utasításai szerint lemásol és kivon. Egész csomagok vannak ott még 1720 — 24-ből is, tehát Rákóczinak már Törökországban léte idejéből, a magyar emigratió történetét illetők, s annálinkább a megelőző időkből, nevezetesen 1707—1712-ből. — Végre megemlítjük, hogy hgOdescalchi Arthur, Nagy Imre, Pest y Frigyes, T h a 1 y Kálmán s esetleg még P a u 1 e r Gyula és V é g h e 1 y Dezső urak föntebb érintett nyitra-trenesényi pünkösdi kirándulásának czélja a gr. B c r 6 n y i, a 11 o s s á u y i-, és a gr. Z a y családok levéltárainak tanúimányozása, — melynek eredményéről majd közelebbi füzetünkben lééiül alkalmunk szólani. Ekként láthatják t. olvasóink, hogy a tavasz kinyíltával oklevélbúváraink is újúlt kedvvel s erővel fogtak a munkához. Csak a t. közönség olvasásvágya is hasonló arányban növekednék ! . . . . De. erre nézve rósz időket élünk.

— lialogli A (lám fája. T. tagtársaink még emlékezni fognak, hogy Tolna megye közönsége T h a 1 y Kálmá n nak társulatunkban tett indítványa alapján elhatárnzá egy megfelelő kő- vagy vas-emlék állítását ama történelmi emlékű ős szilfa helyén, mely a Szegzárd alatti országút mellett »Balogh fája« néven ismertetett, s melyet 1870. September havában a vihar letört volt. Ez a vén fa, tudvalevőleg Béri Balogh Ad ám kuruez dandárnoknak, Rákóczi fejedelem utolsó du-