Századok – 1874

Zsilinszky Mihály: Tót történelmi szemle 1873-ról 340

342 KÖNYVIS.MEUTETKSEK, Ugyanis írt egy ily czímü értekezést: »A tótok és I X-d i k századbeli történelmük.« Ebben némi boron­gó hangon kimutatja, hogy a tótoknak tulajdonképen csak a ki­­lenczedik században volt önálló állami életök, s ezzel külön nemzeti történelmük. Ezer évvel kell visszamennünk — úgymond, — ha valamit akarunk tudni eleinkről, mikor azok még önma­goknak éltek és történelmet csináltak. Itt e czikkben Záborsz­­ky őszintén elismeri, hogy a tót birodalom (vagyis Morvaország), mely kiterjedt vala a mostani Magyarország felföldi vidékére is, 907-beu a pozsonyi csatával megszűnt lenni. Ebből a nyilat­kozatból, nézetünk szerint az következik, hogy a magyar nemzet csakugyan jóval Sz.-fstván előtt hódította meg a kárpátalji fel­földet. Dícséi’etére szolgál szerzőnek azon higgadt hang, mely előadásán végig ömlik. Mi is készséggel aláírjuk a történetírás­ra vonatkozó amaz elvét, melyet e szavakban fejez ki czikke vé­gén: legyen történelem és ne regény; legyen igazság, és ne pasquill ! Hogy azonban visszatérjünk Sasinek ismertetéséhez, cso­dálkozunk, hogy e sorok Íróját megróvja azért, hogy Hlozsánsky ama hires czikkét, melyben Névtelen történetírónkat (Anonymus Belac regis Not.) hetyke hangon, de tudományos érvek nélkül akarta tönkre tenni, s éles tollal támadja meg. A szives olvasó emlékezhetik, hogy mi csak azon durva és ellenséges hang ellen szólottunk, melylyel az illető czikk írója pótolni akarta az érvek hiányát. A komoly tudományos érvelést szívesen olvassuk, még ha nézeteinkkel ellenkezik is. így példâûl méltányolni tudjuk Sasineknek objectiv hangon írt történelmi czikkeit, melyeket folytatólag a X Y—X Y II-dik századbeli tótliősök­­r ő 1, illetőleg ezeknek Magyarországon való szerepléséről írt. (I. 55—69. és II. 59—61.) Jelenleg kettőt ismertet meg. Yito­­vec, alias Bytovec Jánost de Gereben, aki aCilleyek zsoldjában harczolt az Albert király halála után következett zavarokban, V. László halála után pedig Frigyes császár szolgálatába állott Hunyadi Mátyás ellen. A másik Bachman László, máskép Ya­­nek = Yanko = Ladvenko, a ki a XV. század közepén Pozsony vidékét pusztította Frigyes zsoldjában, majd Ulászló és Mátyás magyar királyok szolgálatába lépett ; de itt sem volt állhatatos. Babló-lovag volt mindakettő, mint sok más azon korban.

Next

/
Thumbnails
Contents