Századok – 1874

Waltherr Imre: Károlyi Sándor emlékiratai a Rákóczi-háború kezdetéről - 312

326 KÁROLYI S. EMLÉKIRATAI A RÁKÓCZ1-HÁBOUÚ KEZDETÉRŐL.

leclui kezdett, — éjjeli megroliantatástól tartván, 6s attól is, hogy a katonaság ivásnak ne adja magát : hadam ottani elhelyezését nem tartottam tanácsosnak, hanem a csata színhelyéről esteli 10 órára Bilyka helységébe vontam vissza táboromat, s a mennyiben a halottak eltakarításáról nem intézkedtem, de a helységek távolsága miatt nem is intézkedhettem, rögtön küldöttem a liarcz színhelyének tulajdonosához : D o 1 h a y G y ö r g y úrhoz, azon felszólítással, hogy engemet mindenekről értesítsen. 8-án megindúlván Bilykéről, igen óhajtottam volna a kifáradt katonaságot szekereken szállítani tova, a mennyiben azonban szekerek az egész környéken nem valának szerezhetők : Ugocsa vármegyében fekvő saját birtokomba, Salánk nevű faluba vezettem őket, hol kevés pihenési időt engedvén, 9-én Szatkmár megyei Oroszi nevű faluba szállíttattam szekereken, 10-én pedig az egész csapattal bevonúltam Szathmárra.

Huszadszor. Midőn a rendbe állított had előtt, ö Fölsége iránt tanúsított hűségéért és szolgálati buzgalmáért az egész megyének köszönetét mondanék : mindnyájan felkiáltának, hogy utolsó csepp verőkig készek hűségük tanúsítására, csak arra kérnek, hogy a történtekről értesítvén ő Fölségét, — készségükért eszközöljem ki a nyommasztó terhek könnyítését. Ezután a parancsnok úrhoz mentein, a foglyokat kihallgatás végett általadtam, és útrakelvc, 11-én Károlyba érkeztem.

Huszonegyedszer. 12. 13 és 14-én Dől bay úr tudósítására várakoztam ; de a halottak számát ő sem tudván bizonyosan megmondani, arról értesített, hogy addig 150 testet hordatott egybe, s hogy a halottakat 8 nap alatt sem képes összeszedetni, a mennyiben idestova hullottak el, később azonban okvetlenül fog biztos hirt adni. A liarcz után a megmaradónak összegyülekeztek s egymás között viaskodtak. Esze Tamás sehol sem volt föllelhető, Kiss Albert pedig látván a veszedelmet: 60 hajdút s 16 lovast gyüjtvén maga körül, ezekkel Hukliva felé indúlt, azokhoz, kik a Lengyelországba ment követeket odáig elkísérték, Dolhay úr saját szolgáját küldvén utánok, úgy találta, hogy ezek legnagyobb része is sebesült volt, s útközben részint elmaradoztak, részint, elhaltak : mit egyébiránt a munkácsi várparancsnok is tanúsít