Századok – 1874
Pesty Frigyes: Zaránd; Zemplén és Nyitra vármegyei alispánok 287
290 tAfcCÄA. lenül, vagy A g á r d nevéből anagramonatice csinált »Garády« írói neve alatt jelentek meg, — innét valódi nevének kevéssé elterjedett volta. Fabót hajlamai úgy, mint tanulmányai a történelmi, foglalkozása a prot. egyháztörténelmi térre vonták. E téren ö úgy is mint kutató, úgy is mint feldolgozó, s legfökép mint ismertető, maradandó érdemeket szerzett nagyszámú jeles közleményei által. Evek hosszú során át tanúsított hasznos működése által magára voná a in. tud. Akadémia figyelmét, mely öt 1864-ben levelező-, Törlénelini Társulatunk pedig mindjárt alakulásakor választmányi tagsággal tiszteié meg. Szalay László öt szemeié ki a gr. Szirmay által az Akadémiának adományozott nagybecsű Yithnyédy-levelek rendezésére, melyek aztán Fabó gondos közlése m illett a Történelmi Tár XV. és XVI-ik kötetében láttak világot, s a XVII-ik század közepe történetének inegbecsiílhetlcn forrásai. Ily hasznos és lelkiismeretes gondossággal szerkesztett kutfőtár továbbá ugyan ö tőle a magyarországi ág. liitv. evangclicusok okmánytára (»Monumenta Evangclicorum in Hungária historica«) három kötetben, továbbá a mindkét felekezetű magyarországi és erdélyi evangelicusok okmánytára (»Codex Evang. utriusque Confessionis in Hungária et Transsylvania diplomatieus«), mely becses műből azonban csak egy kötet jelenhetett meg. Fabó u t ó 1 s ó *) önálló munkája az 1G62-iki országgyűlés nionographiája volt, melyet legközelebbi füzetünkben ismertettünk. S míg egy részről e nem múlandó értékű munkák tisztes helyet biztosítanak történetirodalmunk pantheonában nevének : nem kevésbbé illeti meg a hazafias elismerés az ő történelmi ismeretterjesztő nagyhasznú irodalmi működését, melylyel a P e s t i N a p 1 6, a régi Budapesti Szemle és a Századok hasábjain az időnként megjelent hazai okmánytárakat és egyéb históriai kiadványokat, könyvismertetések alakjában,a szakkedvelő közönséggel évek során át számtalan czikkben megismertette. összefiiggctleu adatokból összefüggő képet alkotni, termetes oklevélgyűjteményekből a legérdekesebb részleteket kis czikkbe szorítva kiszemelni, s kapcsolatos kivonatok képében az olvasóval megkedvelteim, •— ehhez Fabóuak sajátságos tapintata volt, úgy hogy Fauler Gyula barátunk méltán és igen találóan nevezte őt »a kivonatok nagymesterének.« E »nagy mester« — *) Ezt, midőn könyvét hozzánk beküldé, bánatos hangú levelében maga előre megjósolá. Sserk
