Századok – 1874

Nagy Iván: Magyarországi képzőművészek a legrégibb időktől 1850-ig - 285

286

tArcza.

kitűnő arczképfestészt Calinic ajánlatára hítta Veranchicli Erdélybe Izabella királyné fiának az akkor nyolez eves János Zsigmondnak lefestéaére 1548-ban. Einer az ekkor élt szintén jeles Itullo festésznél is többre becsültotctt. Mint Erdélyben működött festő vétetett föl c sorozatba, cs valószínű, hogy ott ecsetének több miivei is maradtak. (Lásd Katona Hist, critica. XXI. pag. 741 — 747.)

Heinrich Sámuel magyar arczképfestö 1705-ben Selmeczen vagy Beszterczéu. (Nevét jegyzeteim közt lelvén, úgy emlékezem, hogy Hevenesi vagy Kaprinai kézirataiban egykorú levélben találtam.)

Kar ács Ferenciről a II. füzet 80. lapján mondottakhoz pótlásul kell adnunk még a következőket : 1831-ben az akkori »pesti törvénytanuló ifjúság« részére Szalay Ágoston indítványára Pcrlaszka D. rajza után rézbe metszette llorvát István arc z képet is, sőt ugyan ez alkalommal ugyancsak Szalay Ágoston lelkes indítványozása folytán, annak fölügycletc és — mint biztos forrásból tudom,—költsége mellett Radoczki Augustus másolata után rézbe metszette a legrégibb halotti beszédet is, melylyel nevezett most is élő tudós régészünk kedveskedett cgykovi tanárának. (L. erre nézve a Tudományos Gyűjtemény 1835. évi I. köt. 116. lap. és Hasznos Mulatságok 1831. oct, •26-án megjelent 34. számot.) E szerint Karacs 1 831-ben metszé először az érdeklett halotti beszédet, másodszor pedig llorvát István költségén 1833-ban, mely azonban 1835-ben adatott ki csak a Tudományos Gyűjtemény I. kötete mellett, mint az előbbi közleményemben olvasható.

Kén/ György csepregi születésű magyar festész a XVII. században. Tőle egy oltárkép van a lékai templomban 1675. évből, melyen a lékai vár azon kori liü rajza is látható. (Archaeologiai Értesítő 1871. évfoly. V. köt. 138. lap.)

Lochbichler híres pesti képfestőnek iratik, ki Ürményi Anna ministerné megrendeléséből festé le 1804-ben Révai Miklóst. (Tudományos Gyűjtemény 1830. évi II. kötet 44. lapon a jegyzetben.)

Maulyelisch Antal múlt századi jeles festészt is azok sorába kell iktatnunk, kik hazánkban huzamosan működtek, és egyházainkban ecseteik emlékét megörökíték. így látható tőle a váczi székesegyház kupoláján nagyszerű fresco müve, valamint több müve Egerben is.

Miklós 1294-ben Esztergomban ötvös (aurifaber) volt. (Lásd Wenzel, Árpádkori Új Okmánytár X. köt. 154. lap.)

Müller János Jakab, jeles és kitűnő művész a nyújtható s tö-