Századok – 1874
Zsilinszky Mihály: Ipolyi Arnold kisebb munkái 273
278 fcÖNYVISMERÍETÉSEKy mint Szalónok, Borostyánkő, Bajmócz stb. és mindenekfölött Vajda-Hunyad. A középkori szobrászati emlékekről szóló értekezés szintén a m. t. Akadémia ünnepélyes gyűlésén olvastatott fel 1863-ban. Azóta tiz esztendő múlt el, s most is alig tudunk / többet fölmutatni annál, a mit Ipolyi fölkutatott. Uj erők és új eredmények még mindig késnek »az éji homályban.« A középkori szobrászat karöltve járt a monumentális építészettel. Ezt követte még a festészet is. He valamint az építészetben, úgy a szobrászatban is csak ott mutatkoznak a valódi művészet tulajdonai, a hol a szép mű az élet mindennapi szükségein túl eszményi magaslatra emelkedik. A szobrászatnak első magasb ihletét a hit eszménye kölcsönözte ; ez volt művészetének éltető lelke ugyanazon fokozatokon keresztül, melyeket az építészetben láttunk. hűként, az óker. bazilikái építészeti ízlés még azon antik elemekből fejlődik, melyeket czéljára alkalmasaknak találván, elsajátíthatott : úgy az ókeresztyén szobrászat is félénken másol gatj a még egy ideig az antik plastikának egyes, az új keresztyén hitnézettel összeférő alakjait. Majd saját typusokat és mintákat teremt, de melyek az antikizáló bizanczi művészet feszességében mintegy megdermednek. Végre azó világ művészetének enyésztével kezdődik a középkori műfejlődés a szobrászatban, melynek tarkaságához már a magyar nép is járúl saját nemzeti elemeivel. Hazai szobrászatunk műemlékei egész az antik classical korra vihetők vissza. Az ókeresztény művészetről pedig tanúbizonyságot tesz a nemzeti muzeum előcsarnokában látható szeg* szárdi sarcophag. Sz.-lstván korára utalnak : a fehérvári nehány oszloptő, egy-két antikizáló oszlopfö az esztergomi bazilika romjai között és a Csanádi sarcophag. Legelső és legbecsesebb magyar szobrászati emlékeink a Péter királyunk sírjának dombormű-faragványai a pécsi egyházban. Több mint harminc/ alak, majdnem félemberi nagyságban áll és mozog ellőttünk. Ipolyi érdekesen magyarázza meg jelentésüket. — Kiemeli aztán a képköröket, vagy az úgynevezett typologiákat, melyek mellett nem csekély érdekűek a
