Századok – 1874
Botka Tivadar: Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez II. 229
242 A VISEGRÁDI MF.UÚNY. IV. Vérboszú, emberi ítélet alakjában ! — mily boldogtalan szellemi romlottságra emlékeztet az. Kétszeresen pedig aXIV-ik század hajnaliam kezdő elején, az olasz cultura áthonosúlásakor. S mily visszataszító jelenet az, midőn szemben a vármegyei institutio, különösen a képviselői és békebírósági rendszer józan erösbíílésével, az ország nagyjait és az új dynastia törzseit, minden emberi gondolkozás és érzelmek lábbal-tapodására szövetkezni látjuk. Ez történik a visegrádi merénylet után és történik az, mihez képest hazánk legsötétebb századai aljasabb, romlottabb képet nem mutatnak fel. Alig kötözték be a királyi családon ejtett sebeket, azonnal, kik még nem voltak jelen, az ország nagyjai, Budáról a nádor, megyékből a zászlósok, főispánok Visegrádit összehivattak a vérboszú folyamatba tételére. A püspöki kar, dicséretére legyen mondva, rendeltetése tudatában, távol tartotta magát a részvéttől ; de hiszen ők elébb is, utóbb is óvták már a királyi házat a zsarnoki és kényúri kormányzás miatti kitöréstől. Az összescreglettekre nagy nyomást gyakorolt nemcsak a király parancsszava, hanem lángra gerjesztésre számított a király azon tette is, hogy előttük a maga, a királyné és a királyfiúk vértől párolgó öltözékeit, a királyné levágott négy ujját és a királyfiú hajfodrát felmutatva, elégtételt követelt. Több napig folytak a tanácskozások, és én épen ezért nem adhatok hitelt az ekkor készült okmány azon kitételének, hogy a kimondott ítélet szörnye egyhangúlag hozatott. Hiszen tudjuk a lezajlott válságok idejéből, mit jelentenek ilyen úgynevezett egyhangú manifestatiók, midőn a higadtabb gondolkozásúak a felbőszültökkel szcmbeszállani és magokat a veszélynek kitenni nem akarván, köblökbe fojtják ellenkező nézeteiket. A merénylet után egy lu'tre, april 24-kén mondatott ki az ártatlanok fejére az égbekiáltó halálos ítélet, vagy inkáid) az irtó vérboszú. Midőn azt kérdezzük : hogy kiket kell vádolnunk ennek terhével ? a felelet nem nehéz. A király ugyan az ítéleti levél tartalma szerint mosta kezét és a bünbakságot a tanácskozó nagyokra hárította: de a többi egykorú történelmi kútfők nem csinálnak