Századok – 1874
Botka Tivadar: Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez II. 229
BOTKA TIVADARTÓL. 239 roi, mind különösen ezen Miklósról és utódiról fölös kút forrásokkal bírunk, oda utalva a tudnivágyókat, nem fogok Drugettekkel itt foglalkozni. Hanem áttérek Endre herozeg ismeretlenebb felügyelőjére, kit hibásan jeleznek történetíróink egy helyen Kencsich Gyulának, más helyen Jánosnak ; pedig sem nem volt Kenesics családból való, sem .nem Gyula, sem nem János. 0 az én földim, harsmegyei sarjadék lévén, módomban van hiteles okmányok alapján kimutatni nevét és családi viszonyait. Apja azon Gyula comes volt, az ős Kis-Tapolcsányi családból, ki Cliák Máté Léva várának utolsó perczig hív várnagya lévén, Károly királynak csak akkor hódolt meg, midőn ama hírneves kis-király 1321-ben meghalálozván, Léva úr nélkül maradott. Ekkor Gyula Károly királyhoz egészen csatlakozva, törzse lett a mondott Kis-Tapolcsányi családnak, mely Barsmegyében egész 1612-ig íiágban virágzott. Kis-Tapolcsány és ennek tőszomszédságban fekvő Kenesicz (most Knezsitz) birtoka után Kenezsitzi, de leginkább, sőt később csak egyedül Tapolcsán y i nevet használt a család. Ezen Kenesitzi vagy helyesebben Tapolcsányi Gyulának egyik fia volt Miklós, Endre herozeg felügyelője és életmegmentője, kit Nagy-Lajos király Zaaeli vejének Kopaynak említett Malonya nevű birtokával jutalmazott meg, miről majd alább lesz szó. Miklós ezen nagy király udvarában 1344. és 47-ben már királyi testőri tisztet viselt. Fiutódi ugyan nem maradtak, de fitestvéreiben a Tapolcsányi család, mint említem, még sokká élt és jeles fiakat adott a hazának, mi más helyre tartozik. J-) Nagy szerencse volt, hogy az őrültes megtámadáskor a királyfiak ezen felügyelői, a két Miklós, jelen lévén az ebédlőteremben, növendékeiket testükkel fedve és a kardvágásokat fejőkkel felfogva, a halál torkából kiragadták. Fel van ez hozva 12) Lajos királynak Malonyáról szóló 1344-ki adományában így áll: »Magister Nicolaus filins Jiile Aule nostre miles fidelis pedagogusque excellentissimi principis domini Andrée.« Az 1347-ki adományban pedig ekkep van megnevezve : »Magister Nicolaus filius Jule de Kystliapolehan aule nostre miles fidelis.« Ugyanezen évi privilegialisban végre ezt olvassuk : »Magister Nicolaus filius Jule de Kysthapolcban miles dilectus nobis.« Az eredetiek a budai kamarai levéltárban.
