Századok – 1874
Botka Tivadar: Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez II. 229
BOTKA TIVADARTÓL. 231 torlott királyjelöltsége évétől vette számításba.3) Itt ismét felmerül azon sejtelem, hogy Zaach lmzafi-kedélyére a királynak ezen kényúri uralkodása sebző_hatást gyakorolhatott. A merénylet áldozatáéi főleg a királyné lévén kitűzve, szükséges ennek személyiségével megismerkednünk. Habár adataink nem oly teljesek, mint a király jellemzésére szolgálók, és ezen okon, de meg mivel magam előtt nyomot sem látok, halaványabb lesz a rajzolat, mintsem óhajtanám ; azonban mégsem szabad a hézagokat önkényleg betölteni, hanem a mennyit a kútforrások nyújtanak, részreliajlatlanúl felhasználandó. A lengyel Erzsébet 1320-ban fiatalan jött a magyar király udvarába. Valószínű, hogy atyjával egykor a száműzés kenyerén táplálkozott Magyarországon, Omodé nádor vendégszerető várában, hol talán a magyar nyelvet és szokásokat is sajátjává tévé, mi kétszeresen használt neki, midőn a menhely második hazája és ő annak királynéja lett. A lengyel történetírók több női gyengeségeit jegyzék fel. melyeket Lengyelországban, fia Lajos király helyett töltött hat évi kormányzása alatt, bő alkalmuk volt tapasztalniok. De ennél nagyobb beszámítás alá esnének azon gyarlóságai, melyekkel IV. Károly német császár ötét érzékenyen gyanúsítani merte, ha azokat a háborús kitörés megelőzése tekintetéből vissza nem húzta volna.4) Erzsébet az árpádkori királynék egyszerűbb udvartartásá_ val nem volt megelégedve, bőséget és fényt szomjazva, sok pazar kiadásokra fecsérelte az ország jövedelmeit.5) A királyné udvartartására külön várak és uradalmak voltak kijelölve; ezek közt a Forgáchok törzsvárát Gímest, a majd száz falus uradalommal, azon jogtalan ürügy alatt, hogy Cliák Máté kéziből, ki ^amazoktól foglalta el, került a korona birtokába, úgyszintén ily úton Léva váruradalmát is adományoztatta magának. I)e ebbeli jövedelmeken fölül még a királyi kincstárból is évenként húszezer 'aranyforintot — akkor nagy sommát — húzott.6) 3) Cluik Máté és kortársai; székfog. értek. 1873. 58. 1. 4) Horváth M. Magy. Tört. II. k. 290. 5) U. o. 232. A nápolyi és római útra mai pénzben körülbelöl harmadfél millió forintot költött. 6) Fejér C. D. T. IX. vol. V. 400.
