Századok – 1874
Thaly Kálmán: Magyar történetírók életéhez III. Mikes Kelemen 213
214 TÁRCZA. vari convictusból; a mi azért érdekes, mart új adat nevelésének történetéhez, hogy t. i. Mikes mely iskolában végzé tanulmányait ? Megtudjuk továbbá azt is, hogy a szeretett fejedelmével kibujdosott ifjú édes anyja, Torma Éva, második férjének Kövesdi Boér Fcrencz krasznai főispánnak 1720. elején történt halála után, még inkább vágyakozva első férjétől — a németek által kegyetlenül kivégzett kuruez Mikes Páltól — született édes fia : a még gyermekkora óta anyai keblétől elszakadt Mikes Kelemen viszontláthatására : a nevezett év május havában lépéseket tőn gv. Károlyi S á nd o r, a szatmári pacificator utján, hogy fiának a bécsi udvarnál az amnistiât kinyerhesse. Megbocsátható a szerető anyai szívnek, lia czélja elérhetésére egy kis ártatlan cselfogáshoz is folyamodott; a mennyiben t. i. 1690- den született fiát mind Károlyihoz, mind ennek nejéhez írott levelében öt évvel fiatalítva, csak 12 éves gyermeknek mondja akkor, midőn őt Rákóczi — hihető, tábornoka, gr. Mikes Mihálynak, Kelemen unokabátyjának ajánlatára, mint mondók 1707-ben — magához vette: holott már 17 éves ifjú volt, és így honából urával való kibujdosásakor 21 éves, míg édes anyja számítása szerint csak ekkor lett volna még 17 esztendős. De maga Mikes irataiból tudjuk, hogy ő 1690-ben született, és így 12 éves 1702-benvolt: a mikor Rákóczi még mégsem kezdte vala háborúját. Világos tehát, hogy az anya azért fiatalította fiát, hogy mint úgyszólván gyermekül elvittnek és kibujdosottnak hazate'rhetését könnyíthesse. A Mikes bej ár óságát illető adat oly világos, hogy minden magyarázgatást fölöslegessé tesz. Lássuk tehát most már magokat a közleményeket. Boér Fercncz krasznavármegyei főispánnak utolsó levele Károlyi Sándorhoz 1719. aug. 16-káról szól, Szilágy-Somlyórúl ; 17 20. tavaszán már özvegye — Csiesó-Kercsztúri T o r m a É v a — egykor M i k e 3 P á 1 n é — írja Károlyinak : »Me'ltóságos Generális ! Jó Uram, Patronusom ! Néhai édes Uram főispánságábán nem messze lévénExcellcntiádtól, mindketten akartunk ösmerkedni s udvariam ; de mind az iidönek változási, mind súlyos betegsége nem engedhető, — nékem kivált elfelejt-
