Századok – 1874

Bujdosó Valentinus: A Caraffa által kivégeztetett Keczer Gábor és Véber Dániel elkobzott ingóságainak leltárai 1687. 137

TÁRCZA.

141

legkülönbözőbb részéiben, bizalmas embereinél szétosztva s duggatva tartotta, hogy így fölfedeztetés esetében, legalább az egész ne vcszszék el. A 60-as évek elejével aztán V. beutazta az illető vidékeket, összeszedte a pecsét alatt átadott csomagokat, és lakásán, Somogybán egyesítvén, rendezte, lajstromozta, — de mindezt oly titokban, hogy csak halála után jöttek reá örökösei, kik aztán a nemzeti múzeumnak vételre földjárdák. E nagyfontosságú okmányokat még eddig senkisem használd ; midőn Horváth Mihály a Függetlenségi Harcz történetét írá : Kossuth felhatalmazd öt azok használatára, s ez tudató levele most, V. irományai közt, feltaláltatott, — mindazáltal Horváth sohasem juthatott volt, akkor maga is bujdosó lévén, ezen páratlan becsű levéltárhoz ; megbízottja azt a hazában föl nem füdözhette. — Ma már az egész a nemzet kincsét képezi ; de minthogy számos magántermészetű levél is van közötte, melyek még ma is élő, szereplő egyéneket érdekelnek : használata történetíróknak is csakis a legnagyobb discretio mellett lenne még ez idő szerint megengedhető.

— Ipolyi Arnold kisebb munkái, ily czím alatt jelent meg a nagytudományú és ékesszóló egyháznagy-írótól két kötet közelebbről , Ráth Mór elegáns kiállítású kabinet-kiadásai között. És pedig az első, majdnem hatszáz lapra menő vaskos kötet Ipolyink »magyar mütörténti tanulmányait,« culuir- históriai irodalmunk e gyöngyeit tartalmazza. A jeles szerzőnek ezen ép oly éles elmével, élénk feltaláló érzékkel, mint az e nemű európai szaktanúlmányok széles ismeretével, és ez alapon földerítő összehasonlítások, kritikai meghatározások s méltatásokkal írt értekezései a következők: »Magyarország középkori einlékszerü építészete;« »M. o. középkori szobrászati emlékei;« »M. o. középkori festészete emlékeiből; « Középkori magyar ötvösművek ;« »Téglaépítészeti műemlékek Magyarországon« ; »Régi magyar kercsztkútak és M. o. czímerének monumentális használata;« »Egy hazai vidék (Heves és Külső-Szó Ínok megyék) őskori régiségleletei és középkori műemlékei vázlata« ; » A szí hal mi Árpád-vári magyar pogánykoriaknak vélt leletek«; »A magyar régiségtan.« — Ezen utólsó előtti értekezést a tudós író a Magy. Tört. Társulat 1870. évi júniusi ülésén olvasta volt fel, s a Századok ugyanazon évfolyamában adta ki ; olvasóink tehát jól ismerik azt, s következtethetnek róla a többire, a kik előtt amazok ismeretesek nem len-