Századok – 1873

Garády: A Török-magyar-kori Államokmánytár III-ik kötetének ismertetése 558

Könyvismertetések, bírálatok. y in. Törő k-m agyar kori Történelmi Emlékek. Kiadja a magy" tud. Akadémia történelmi bizottsága. E'sö osztály: Okmánytár. V. köt. E külön czím alatt is : T ö r ö k-m agyar kori Álla m-0 k m á n yt á r. Szerkeszték és jegyzetekkel ellátták S z i 1 á d y Avon és S z ilágyi Sándor. III. köt. Pest, 1870. n. 8. r. 530 1. I. Rákóczi György elleneitől, Zólyomi Dávidtól, ennek bebörtönöztetése által, Székely Józseftől, ennek Törökországba menekülése által, Betblen Istvántól, a boros-jenei béke által megszabadúlva, a Dunafejedelemségek ügyeibe avatkozott. Lupuly moldvai vajda t. i. Máté oláh vajdára ütött, Rákóczi az utóbbinak segítségére Kemény János és Tholdalagi Mihály vezénylete alatt a székelyeket küldé, kik Lupulyt visszaverék. A háborgó feleket Rákóczi azután megbékélteté s mind a kettővel szövetségre lépett. Már e közben lépéseket tettek a Ferdinánddal hadakozó hatalmak, hogy Rákóczit szövetségöknek megnyerjék. A svédek, kel és francziákkal rendbe hozta volt már az ügyet, csak a porta engedélye volt még hátra, de ennek kieszközlése előtt Rákóczi dynastiáját óhajtá megalapítani. E végre 1642-ben Fejérvárra országgyűlést hitt össze, hol fiát, II. Györgyöt, a rendek martius 4-kén fejedelmi utódjáúl csakugyan megválasztották. Ez, mivel beleegyezte nélkül történt, a portán rosz vért csinált. Az apa menté ugyan a választást, hogy bár önálló már (ekkor már váradi főkapitány, Székelyhíd, Diószeg, Sólyomkő-vára és Élesd birtokosa vala), fia mégis mindenben őtőle fog függni; a portához eddig hű volt s az is marad ; az ország kormányát csak a