Századok – 1873

Thaly Kálmán: Bay Mihály és Pápay Gáspár naplója tatárországi követségükről 1705-1706. - 538

THALY KÁLMÁNTÓL. 551' Die 10 Januarii, vasárnap, hálásunk volt Kajnaor nevű faluban. Die 11. Januarii, hétfőn, érkeztünk étszakára Krimhodsára. Die 12. Januarii, kedden, mentünk be estvére Janok-Palánkára, az holott is találtunk egy Mehmet aga nevü kapudsipasáját az császárnak, a ki az mosqua és tatár nemzet között való némely insolentiák és tolvajságok eligazítására és az határ kimutatására rendeltetett. Ezen kapudsi-passa bene affectionatus lévén hozzánk, insinuálta magát, intimálván, hogy semmi útonmódon tőlle el ne maradjunk, ha az előttünk levő pusztákon békével akarunk járni, máskínt is vélle zászlós szemények kísírők lévén ; mely alkalmatosságon mi is kapván : az mint lehetett magunknak s lovainknak való szükséges provisióban egész étszaka foglalatoskodván, — (húsz mélyföldet tartván az előttünk álló > puszta, az hol semmit sem kaphatni,) szerdára virradólag éjfél után elkészültünk, úgy, hogy virradtig két mélyföldet kellett mennünk az Neszter vizéig, vélle együtt lámpás világánál, felet, tébb setét lévén az étszaka. Mely Neszter vízén jó reggel által költözvén. — Die 13. Januarii, szerdán reggel fogtunk az pusztának, . az rettenes hideg üdőben ; az mely pusztán se fű, sem fa, sem falu, sem ember, még csak madár is szűken találtatik. Ezen az pusztán éjjel-nappal tatárosan kellett mennünk, csak annyi üdőt is kárnak tartván, míg az lovaink egy marok abrakocskát kaphattanak, elvesztegetni : az téli üdőnek mivoltához képest tartván az fortunátúl = az tempestástúl, mely ha talált volna lenni, mindnyájunknak oda kellett volna veszni : az mint mind az ott körül való lakosok s mind az velünk levő kapudsi-pasa referálták, ritka esztendő, hogy útonjárók az tempestás miá ne vesznének ezen az pusztán, tavaly is egy császár kapudsi-basájának veszett hét embere ezen az pusztán az fortuna miá. Neszter-Fejérvárt ma hattuk jobb kézre, távulkán esvén tőllünk. Ezen puszta megyen el mindenütt az Feketetenger mellett egész Oziig ; tart penig ezen puszta, az mint mi jöttünk, posta-formában, éjjel, két nap és két étszaka negyvennyolcz órát, me^y csak.