Századok – 1873

Bujdosó Valentinus: Láthatatlan emberek Murányon 1709-ben 516

TÁltCZA. mely méltó párjául Ígérkezik a K 11 a u z X á n d o r szerkesztése alatt meginduló esztergomi primatialc diplomatariumnak. l'z a Zágrábban épen most megjelent »Monumen ta Historien E pi sc op atus Zagrabicnsis Saec. XII. et XIII.« latin és liorvát czímü, mintegy luisz ívnyi kötet, vagyis ezen vallalatnak első kötete. Szerkesztette Tkalics János. A kötet, mint látszik, pontos közlésben 252 darab Árpádkori, 1134-től 1 299-ig terjedő oklevelet foglal magában, latin és horvát kivonatokkal és végül bő és gondosan szerkesztett il év- és tárgymutatóval. Szóval ezen egyház- és hontörténelmünket igen sok új becses adalékkal szaporító gyűjtemény egy jó okmánytár összes kellékeinek megfelelni igyekezve indúlt meg, és azért csak üdvözölhetjük irodalmunk terén, — tudód szerkesztőjének sikeres fáradozásait, valamint nagylelkű Moecenásának a létrehozás körüli érdemeit őszinte elismeréssel méltányolva. — A magy. kir. államlevéltár ügyével az történt, a mit előre sejtettünk, a mi fölött már múlt füzetünkben kénytelenek valánk kifejezni egyrészről sajnálatunkat, másrészről csodálkozásunkat. Az országgyűlés ugyanis jul. 2-kán elnapoltatott, a nélkül, hogy a bclügyér úr az ezen nagyfontosságú államintézvény szervezésére vonatkozó törvényjavaslatot előterjeszteni szükségesnek tartotta volna. A ház pedig megnyugodott az eddigi statusquo fenntartásiban, és az egyetlen igazgatói állomás fedezésére előirányzott összeget is oly módon szavaz;! meg, mint a pénzügyi bizottság véleményezé. Vagyis el fog költetni nem szakembereknek ide s tova való utazgatásaira ez a 'iOOO frt is ép oly liaszontalanúl, mint az erdélyi levéltárnak szükségtelen, sőt az ottani viszonyokra nézve káros felhozatalára kidobott 20,000 fit. De hát gazdag nemzet vagyunk mi, sok a kihajigálni való pénzünk; —hanem mikor valamit komolyan, a tudomány és közművelődés szempontjából kellene szerveznünk, akkor évről-évre előáll P a t h ó Pál úr, s azt mondja Petőfivel, hogy: »ej hl ráérünk arra ni é g ! . ...« — Adalékok líetlilen Gábor szövetkezéseinek történetéhez. Ez a czíme azon <i— 7 íves füzetnek, melyet Szilágyi S sí ndor a vörösvári líákóczi-levéltár a XVIPik század második és harmadik tizedéből származó s folyóiratunk szerkesztője által kiszemelt. Pestre szállított és az Akadémia rendelkezésére bocsátott kincseiből kiadott. Nevezetes állami Szövetkezési okmányok ezek, a lángeszű