Századok – 1873

Thaly Kálmán: Károlyi Sándor versei az ál-Károlyiról 513

514 TÁRCZA. A valószínűleg mindjárt a kalandor halálakor 1690-ben készült — mert 1700. elején, a levéltár-rendezéskor már »revideált« — kézirat kiilsö oldalára ezt írta Károlyi Sándor: »Nagy Geczi r ií 1 való notatiókésdelegatorium az várad i püspökre. — Szükséges. — R c v i s a e 25. Jan. 1700.« A darabnak ennél egyéb czime nincs is, hanem mindjárt rákezdi az első versekkel, ekképen : 1. »Változó világon embernek élete, Fordul nagy hirtelen sokszor szerencsére, Alacsony helyriíl is emeli nagy székre, Mindazáltal fordul szerencsétlenségre. 2. Ugy jártam bezzeg én, ki sokat próbáltam : Három esztendőkig disznópásztor voltam, Azután magamot az hadakban adtam, Rosz erkölcsöm mégis sohol el nem hattam. 4. Eltem nagy kedvemre katona koromban, Szatmár városában hadakban laktomban, IIol szabad életet tölthettem korcsmában, Gyönyörködtem vígan üveg pálinkában.« stb. Leíratik Nagy Geczi henye, tobzódó, tékozló élete, szüléihez engedetlensége s valami csínyjáért Prínyi Pál ugocsai főizpán »erős tömlöczébe« való vettetése, majd e rabságából szegény szülői által — bár érdemetlenül •—kiváltása. De a »minden roszra virgoncz szándékú« fiú ezután sem nyughatott apja-anyja házánál ; tisztes szüléi gyakor feddéseit hallani nem akarva, ott hagyja őket. Tokajba megy, és ott egy császári ezredbe katonának beáll. Német tisztjei által Olaszországba vitetik s »fris, ép termetéért« őrmesterré lesz. Azonban örökös részegeskedése,. dözsölései miatt az ezredtől nem sokára elcsapják. Ekkor bujdosni índúl, s nem lévén mit tennie, egy gazdag olasznak áll szolgálatába. De rosz természete itt is csakhamar kiüt belőle; szabadosan részegeskedik és szeretkezik : »Kínálás nélkül is fogtam az italhoz, Adtam gyakran magam az olasz dámákhoz.«