Századok – 1873

Deák Farkas: Kemény János erdélyi fejedelem levelei a gr. Csákyak kassai levéltárában 482

DEÁK FARKASTÓL. 485 Kolozsvárra gyűlés promulgáltatott ; nincs fenn több reménység az egy havasalji vajdánál, ki felől is liamar minden roszat ominálok. Az fejedelem, úgy hallatik, Kővár felé, s onnan — hihető — erre az földre recipiálja magát. Az erdélyiek sine ulla controversia örömmel adhereálnak, mert felette igen megkeseredve vannak ; én féltem igen az fejdelmet ő Ngát és vélle s miatta már Erdélynek elveszése után ez darab földnek is elromlását; mert minden kételkedés nélkül liigyje akárki: valaholott lészen ő Nga, de utána vonyódik az ellenség. Bánffy Zsigmondékot is portai arestumból felszabadították, útban volt ezelőtt három héttel is, az mint onnan jött szolgájával emberem beszéllett. Ha valami provisióval meg nem előztetik, ez darab föld rútul vesz. Az mint kegyelmed írta nekem az intercipiált levelekből, hasonlókép vannak portáról az hírek. Az fejdelem akart volna újabban is próbálni és ad 29 (Novembris) Vásárhelyhez convocálta is az ország hadát : de nem mentenek, ez után sem hiszem. Bihar vármegye máig is homagiumát ő Ngának nem prestálta, ez után inkább. Bizony, mind Isten s világ előtt nagy számadással tartoznak, kik ő Ngát erre dobolák, máshelyeken levők közül is, az mi hazánkban is, de igen csak némelyek. Én míg lehete eleget fáradozék közöttük és alkalmasint is közelítettem vala az dolgot, de elbontá az gyanús szív, az méltóságnak akár micsodás úton való kívánása és nem kevesebb periculumban jutottam vala mint voltam pogányság között is. Javallanám haKglmd levelet írna Barcsay fejedelemnek, bizonynyal kezéhez juttatom, nem árt ha érti az köztünk való confidentiát és cox-respondentiát és ha tetszik Kgldnek intimálni, hogy ha én velem is jól bánik : bizony hasznos támaszára leszen alioquin, lia tudnám valami idegenséget oltottak volna szivében, úgy az kéntelenség aplicaltatna az hová kedvem nem volna is. Több Írásommal mostan Kgldet nem terhelem; ajánlom ezzel az felséges Istennek \Kgldet, szerelmesivel, én pedig maradok Kgldnek tökéletes szolgáló sógora. Medgyesen, 1659 dec. 6-án, Kemény János m. k.« Midőn II. Rákóczi György harmadszor ült viszsza Erdély trónjára, a maros-vásárhelyi országgyűlésen 1659 sept. 24-én habár csak pro forma ismét választást tartottak, s a jelöltek közé Századok. 33