Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 462

478 COMTE ÁGOST lis A TÖRTÉNELEM A sajtóban azonban solde le gyarlósága daczára is egy uj külön szellemi hatalomnak csiráját látja. »Mióta a legfőbb parlamenti küzdelmek odajutottak — irja 1841-ben, — hogy csak azt döntik el, az ügyvédek és irók melyik coteriaja foglalja el egy pillanatra a miniszteri tárczákat és követi állomásokat, nem kell csodálkozni, hogy a sajtó nyerte el a befolyást, melyret a szószék immár meg nem érdemel!«1

) Kétségtelen, — mondja a sajtóra vonatkozólag—hogy oly bomlott állapotban, mint a jelen, hol a leghatalmasabb rugók folyvást ösztönzik a legkevésbé képzett elméket a legnehezebb kérdések megvitatására, midőn nincs semmi reális elv, mely a kicsapangásokat korlátolná : nem lehet csodálni, hogy a legképtelenebb Utópiák ideig óráig veszélyes hitelre találnak, vagy egy gyászos hatású eritika minden tekintély lerontására ne törekedjék Azonban a veszélyek elhárítására alkalmaztatni szokott eszközök még inkább súlyosbítják a bajt. Mert a pénczbeli feltételek, melyekhez a sajtó gyakorlata kapcsoltatik, a bírságok, melyekkel sújtatik, odaviszik a dolgot, hogy a sajtó nagy coteriák kezébe kerül, melyeknek irányát üzleti, kereskedelmi indokok szabályozzák ; a józan politikának tehát az volna feladata, oly korban, midőn csak a magános elmélkedés képes erős meggyőződést teremteni, az egyes külön álló gondolkozókat rendszeresen serkenteni társadalmi tevékenységre, mert napjainkban csak azok mentek az általános intellectualis és morális egyoldalúságtól.«2

) Ezzel leértünk a legújabb korra, mely már nem képezi a történelem tárgyát, és búcsút mondunk vezetőnknek, ki a történelem valódi folyását oly mély értelemmel magyarázgatá. S ha már most felvetjük a kérdést , mit eredményeztek Comte-nak részletes fejtegetései a történettudományra nézve ? Kétféle: közvetlen és közvetett hasznát kell megkülönböztetnünk. Az ő dolgozata nem olyan, mint a legtöbb úgynevezett történet philosopbiai munka, melyek nélkül szintoly jól, vagy legtöbb esetben még jobban ismerjük a multát. ») J, h. VI. 338. 1. 2) J. h. u. o.