Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 462

PAULER GYULÁTÓL. 467 előmozdítói az emberi haladásnak, mint napjainknak, bármelyik, valóban progressiv irányzata. A középkor, melyben a monotheismus volt a haladásnak főrúgója, Comte felfogása szerint a XIII. század végével befejeződött. És csakugyan, lia gondolkodva tekintjük az eseményeket, nem a reformatio kezdte meg az új aerát, hanem az már csak egyik hatalmas, nevezetes nyilvánúlása volt a megerősödött új szellemnek. A monotheismus — vagy mondjuk, mint Comte teszi — a katholicismus híven betölté szerepét, mely abból állott, hogy a theologiai szellemet és militarismust gyengítse. Első kisérlet volt az emberiségnek békés és észszerű állapotot szerezni, de — tökéletlen kiindulási pontjánál fogva, mint Comte véli — nem volt képes e feladatnak megfelelni, melynek megoldása a positiv szellemnek van fentartva. Az emberiségnek azonban tovább kellett haladni. E haladásra más tényezők voltak már szükségesek, melyek az átmenetet a positiv korra közvetítsék. »Ellenkezik a társadalmi fejlődés törvényeivel, hogy egyik rendszer közvetlenül a másik után következzék... még ha az emberi hatalmak képesek is lettek volna meghozni amaz ábrándos áldozatot, hogy lemondjanak legtermészetesebb hajlamaik, legjogosúltabb érdekeikről. És így a modern társadalom nem kerülhette el. hogy több századon át, mindig növekedő mérvben, ama kivételes és átmeneti helyzetben ne legyen, a melyben a legfőbb politikai haladás, mindinkább növekedő szükségképiséggel, lényegileg negativ : míg a közrend fentartása mellett mindinkább retrograd tényezők küzdenek. ') A mi civilisatiónk története tehát a XIY. század eleje óta harcz, hogy a régi kor romba döntessék és az új kor előkészítessék. Az új és végleges kornak, Comte positiv korának tényezői, azonban nem főszereplők e harezban. Ellenkezőleg, mintha e küzdelem őket nem is érdekelné, eleve csendesen, zajtalanúl fejlődnek, és csak később, akkor is inkább közvetve folynak be a küzdelembe, mely győzedelmüket lesz előidézendő. Az industrialismus, mely a harczias szellem helyét van hivatva elfoglalni, és máris majdnem elfoglalta, a tudomány, mely a theo») I. h. 355. 1.