Századok – 1873

Zsilinszky Mihály: Tót történelmi szemle 1872-ről 338

342 KÖNYVISMERT KTÉSE'i. mányosságot illetvén, világot vetnek arra : hogy a tótok ősei mennyiben foglalkoztak a cseh-tót irodalommal ? Azonkivűl itt látnak napvilágot mindazon vegyes iratok, melyek tartalmuknál fogva sem az első, sem a harmadik részbe nem foglalhatók. Végre a harmadik i-ész tartalmazni fogja a régi cseh-tót eredeti t. emlékeket, azaz : a régi történelmi művek fennmaradt töredékeit, kivonatait és leveles okmányait, a mennyiben azok forrásokúi szolgálhatnak a magyarországi tót nép múltjának részrehajlatlan megírására. Ezen programmhoz képest az első rész I kötete, mely a múlt évben jelent meg, közöl oly cseh-tót leveleket, melyek a magyar királyoktól és királynéktól Írattak alá, s melyek ennélfogva az egész haza múltjára nézve érdekesek és fontosak. Legtöbb van Zsigmondtól és II. Ulászlótól, mint a kik nem nagyon törték magukat a magyar haza dicsőségéért és javáért. Számszerint van Zsigmondtól 82, nejétől Borbálától 2, Alberttől 6, ennek özvegyétől 5, Ulászlótól 5, Mátyástól 11, II. Ulászlótól 35, Lajostól 4, I. Ferdinándtól 3, Miksától 3, Rudolftól 1, Mária Teréziától 1. Magyar királyokhoz intézett tót szövegű levél van tiz. Ezen oklevelek között legterjedelmesebb és egyúttal legnevezetesebb az, mely a Mátyás és Ulászló között 1478-ban sept. 30-kán kötött örök-béke pontjait foglalja magában, s melynek sem eredetije, sem fordítási másolata nem közöltetik a Hunyadiak korabeli okmánytárban sem. Kivonatban olvasható az V. k. 77—81. lapjain; de azért érdemes volna teljes szövegét is olvasnunk — legalább fordításban. A második rész első kötetében szintén van egy nevezetes közlemény, mely arra mutat, hogy a XVII-ik századbeli tót előkelő férfiak jó magyarok is tudtak lenni, s visszont, hogy a magyar irodalomnak művelői — a mennyiben birták a tót nyelvet — tótúl is megszólaltak, hogy a közhaza népeit gyönyörködtessék és oktassák. Beniczky Pétert, a kinek »magyar rhytmusai« 1664 —1806 tizenhat kiadást értek, úgy ismertük idáig, mint egyik jelesebb magyar költőt, kinek müveit örömmel olvasta a magyar közönség egész a jelen századig, — s íme, a kezünk alatti Archiv 229 tót költeményt közöl tőle, s mint tót költőt el akarja vitatni a magyaroktól. Ne veszszünk össze fölötte.