Századok – 1873

Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz kora a gr. Csákyak Szepes vármegye és a b. Palocsay-család levéltárában - 9

30 RÁKÓCZI KOKA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAN". szívvel s lélekkel s egyenlő elmével való munkáink után, Isten ő szent Felsége nyomorúságos terhekben megepedett nemzetlinket vígasztalásra és régi kívánt szabadságra juttatná ; — kinek is jobb idejét Isten nem szolgáltatta még ennél, s egész hittel lehetünk, hogy meg is áldatunk ő szent Felségéiül. Segítségben penig semmi bizodalma ne legyen Kglmednek, úgy több jóakaróimnak is, s azt várva, életét ne koczkáztassa, magát sanyarú betegséggel ne fogyassa : hanem mindazoknak jutalmát considerálván, megkeményedett elméjét csendesíteni méltóztassék. Én pedig maradok — Kglmednek Károly, die 27. 8-bris 1703. jóakaró szolgája, komja Károlyi Sándor m. k." „P.S. Az Mlgos Grófi'nénak köteles szolgálatomat; ha magyarrá lesz is — szabad lesz bóbitát viselni !" (Eredeti, az egész Károlyi s. k. írása.) E levelet, melyet írója bizonyára titkon juttatott be Csáky kezéhez, — a gróf aligha mutatta be Löwenburg tábornoknak. És ezzel véget érnek az 1703-ik évi, mint most már a t. olvasó is megítélheti, nem kis érdekű levelek. Az a két szám, a mi még hátravan, már különnemű ; az egyik (31. sz.) Erős Gábor tudósítása Szatmárról 1705. jul. 29-kéről, gr. Csáky István nejéhez, szül. gr. Zichy Klárához, Lőcsére. Ebben bizalmasan értesíti s felhívja a grófnét, adja tudtára valami „jó és eltévedhetetlen alkalmatossággal" férjének a grófnak, hogy „itt minket, kik az várban (Szatmár) szorultunk vala", a fejedelem parancsából utólag hit alatt kivallattak : „kinek legyen az német generális és commendánstúl (Glöckelsperg és Löweuburg) protectió-levele, vagyis assecuratiója, ittbenn szenvedése iránt? Ki mit tudott, kimondotta. Az urat (Csákyt) nevezetesen (értsd : név szerint) feltették. Reviczky uram, az mint hallom, megmondotta, hogy látta az úrnál; elhiszem, ha van, és ha látták mások, — azok is megmondották, én bizony gondolom-mal mondottam, azért, hogy jóllehet olvasta az úr énelőttem is : de nem szerette, és azután nem tudom bizonyosan, ha kivette-é ? — de, mint feljebb írám, némcllyek szemekkel látottnak mondották lenni ő Ngánál." (Er.) Végre a 32. sz. egy régi, tán még 171 l diki jegyzéke az