Századok – 1873

Szél Farkas: Még egyszer Ráday Pál sírirata 296

TÁRCZA. 299 Viator quisquis es ? Da pias Cineri lacrymas, Et si sapis, Requiem precare Más: Levetkezett tetemeit Míg az ISTEN trombitájának harsogására Újobban felöltözne, Ez alá a kö alá tette le A mitőlünk elköltözött, De hírében még a késő maradék között is élendő, Rádai RÁD AI PÁL. Famíliájának Dísze, Dicsősége, halhatatlansága, Kinek Te : Megszámlálhatatlan Virtusait IIa megkívánod számlálni, Egészen elborít azoknak sokasága. De; Nem is szükség, Mert ki volt, és miket cselekedett ? Tudja jól az ISTEN IlÁZA, Tapasztalta a KIRÁLY, Bizonyság az Ország, Látták a külső Fejedelmek, Hirdetik Baráti, Nem tagadhatják ellenségi. Hanem azt ne gondold Utazó ! Hogy ez az ő égig érő hire s neve Testével együtt itt rothadna el, Kirepült ő belőle a Főbb Rész, Odafel van a mag, Itt csak az üress héj vagyon eltemetve, Rothadandó teste. E magyar sírirat oly sikerült, hogy mondhatjuk, azon korból ily magvas és ékes magyarsággal, költői emelkedettséggel irott sírverset alig ismerünk.