Századok – 1873
Waltherr Imre: Az ál-Károlyi - 266
WALTHERR IMRÉTŐL. 275 érkezett volna a temetés előtt Nagyságod levele : másképpen temettük volna Nagy Geczit. Hanemha keresztyénségtől viseltetvén Nagyságod, és liogy nagyobb érdeme legyen Nagyságodnak a sok költség után, bárcsak Isten nevében a gyertyáinkat fizetné meg ! Ezt csak tréfából, hogy tudja meg Nagyságod : mely gazdag temetése lőtt Nagy Geczi uramnak. Eléggé mondám neki, az asszonynak, hagyjon békét Károlyi Istvánnak : mert nem jó házasság lészen a holtakkal való házasság ; nem fogadá szómot, — lássa már most, mint nyögheti el Nagy Geczi házasságtalanságát !« A temetés ünnepélyességgel történvén meg, az özvegy határozottan kívánta, hogy a gyászbeszéd az elhúnyt fölött mint Károlyi fölött mondassék ; azonban az imént említett P. Yizkelety e kívánatra reá nem állván, szónoklatát föltételesen mondá, s ezen zárszavakkal rekeszté be : »Si Károlyi est, dixi se eus non dixi.« Az elmondottak után — melyekhez az adatokat a gr. Károlyi-nemzetség levéltárából volt szerencsém meríthetni •— fölösleges helyreigazítani Kővári László »Erdély nevezetesebb családai,« és Nagy Iván »Magyarország családai« czímű művében foglalt azon téves állítást, hogy Jósika Judit Károlyi Istvánnak lett volna neje; miután Károlyi István a zentai ütközetben 1686-ban húnyt el: Jósika Judit a magát Károlyinak kiadott kalandorral, Nagy Gergelylyel kelt egybe. WALTHERR IMRE. 19* »