Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 226

228 COMTE ÁGOST ÉS A TÖRTÉKELEM gott, vagy egyes részleteiben még fel fog íogni : a mit ekkép felfogni, vagyis — műkifejezéssel élve — positiv ismeretté tenni nem lehet, az fölösleges és mellőzendő. Az embernek ismerete csak viszonylagos lehet. Mik képezik a tárgyak lényegeit, mik létokukat és végczéljukat ? azt emberi elme fel nem foghatja. Mi csak a tárgyak tüneményeit látjuk, s a tudománynak feladata e tünemények törvényeit kitanúlni. Mi legyen tulajdonkép az anyag és mire való ? Comte-nak oly fölösleges kérdés, mint az, minő az Isten, és létezik-e hallhatatlan emberi lélek. Egyik sem képezheti az észlelet tárgyát, egyikről sem lehet positiv ismeretünk, egyikkel sem foglalkozhatik a tudomány. Mindamellett ő nem volt az, mit közönségesen materialistának neveznek, és tiltakozott e felfogás ellen. »En — mondja egy helyütt — nem állítom, hogy nincs lélek : csak azt mondom, hogy nem tudok róla semmit, önálló működését nem észlelem, és így a tudományba mint létezőt fel nem vehetem.« Comte az összes emberi ismeretkört — mind olyan tüneményeket, melyek észlelhetők s melyeknek törvényeit az emberi eszme kifürkészheti — öt fő tudományra osztja fel. Valamennyinek alapját a mathematika képezi, melynek fogalmai a legegyszerűbbek, önmagukban állók, semmi mástól nem függnek. A csillagászat, a szorosabb értelemben vett physika és a chemia a szervetlen anyagot ismertetik, de a chemia már átmenetet képeze a tünemények ama fajához, melyek a biologiát, a szerves élettant képezik. A biologiában a növények és állatok mellett helyet foglal az ember is, a mennyiben mint magában élő, elszigetelt lényt tekintjük ; de midőn társaságot alkot, mit természeténél fogva tenni kénytelen, új tünemények merülnek fel, melyekkel a társadalmi természettan (physique sociale) vagy a társadalomtan (sociologie) foglalkozik. Ennek törvényeit legczélszertibben észlelhetjük, ha visszatekintünk a múltba, s az ott végbement fejlődést veszszük vizsgálat alá. Ezt azonban nem tehetnők, ha nem volna tudomány, mely e fejlődésnek emlékét összegyűjtené és hű képbe összeolvasztaná ; és ez a történelem. A történelem tehát — Comte felfogása, ha nem is szavai szerint — segédeszköz, és pedig a legfőbb és legfontosabb, melylyel az emberi társadalom törvényeit kinyomozhatjuk.