Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 226

226 COMTE ÁG08T ÉS A TÖRTÉNELEM kintetbeii ismételve látjuk a szellemi téren, csak hogy — legyen szabad remélnünk — itt nem lesz hasonló, tartós sikere. Azonban e szomorító tüneményen nem lehet csodálkoznunk. Comte élete oly szerény és zajtalan volt, hogy környezetében, Francziaországban is alig vették észre. Született 1798-ban Montpellierben. Pályáját a párisi polytechnikumon kezdé, de azt teljesen be nem fejezheté. Valami gyermekes demonstratióért bizonyos^gyülölt tanár ellen, kicsapták s azóta rendes állomás nélkül, tolla után élt. Egy ideig ama körhöz tartozott, mely St. Simonnak tanait követte, s melyhez sok confusus fő mellett egy Thierry Ágoston, a franczia tudományosság e kiváló dísze is tartozott. A juliusi forradalom után úgy látszott, .hogy jobbra fordúl sorsa; a polytechnikumon repetiteur lett a felsőbb menynyiségtan- és géptanból— mit körülbelül ideiglenes, minden évre újra kinevezett segédtanárnak fordíthatunk — és vizsgáló biztoskép működött a tanulók felvételénél. Itt U'ta nagy müvének: »Cours de la philosophie positive,« legnagyobb részét, mely azonban a tudós világban, különösen kartársai között sok irigyet és ellenséget szerzett neki. A helyett tehát, hogy valóságos tanárrá lehetett volna 1842-ben még ideiglenes állásából is kitúrták, és azóta ismét tolla után és tisztelőinek kegyadományaiból tengette életét, míg végre borúit kedélylyel, majdnem megzavart elmével 1857. sept. 5-kén Párisban sírba szállt. Müve legnagyobb viszhangra az angol-szász íaj közt talált, és oly tanítványok, mint Stuart Mill Angliában, és — legalább némileg — Carey Amerikában, eléggé hirdetik a mester nagyságát. A tudós német nemzet azonban lenézéssel fogadta az új bölcseletet. Az irodalom, mely új-seelancli népdalokat gyűjt és az amerikai vadak nyelvével bíbelődik, nem ért rá, hogy Comtcnak legalább fő művét lefordította volna. Néhány, jobbára kicsinylő, fitymáló kritika vagy ismertetés minden, a mit e nagyszellemnek szentelni tudott. Ez ellenszenv — mert annak kell neveznem — felfoghatóvá válik, ha meggondoljuk, hogy nem volt még ember, ki a német önteltség és gőgön nagyobb sebet ejtett volna, mint Comte, bár nem szándékosan. Romba dönté és megczáfolá mindazt, minek czímén a németség magának a