Századok – 1873
Supala Ferencz: Zsigmond királynak a tiszmenai és vodiczai kolostorok részére adott négy oklevele 115
116 ZSIGMOND KIRÁLY NÉGY OKLEVELE Ezen levelek elseje, mely Hagenauban, 1418-ki jul. 14-kén kelt, az egész magyar birodalom területére szóló menvéd, a vodiczai kolostor és szerzetesei részére. A másodikban, mely Váradon, 1419 (hibásan áll 1420)-iki sept. 29-ikén kelt, Zsigmond az említett két kolostor főnökének Agathonnak kérelmére, szabad vallásgyakorlatot biztosít a bassarábi földön lakóknak. A bassaráb névvel többször találkozni már a XlV-ik században, de mindannyiszor csak a körülmények összehasonlításából és nem eléggé biztosan következtethetni arra, mely vidék értetik alatta ? A jelen oklevélből annyi világos, hogy a tiszmenai és vodiczai kolostorok a hozzájuk tartozó falukkal együtt, melyek a negyedik okmányban névszerint elősoroltatnak, s Havasalföldnek nyugoti s éjszaknyugoti határain feküdtek, szintén azon területhez tartoztak, melyet Bassaráb névvel neveztek. A harmadik oklevelet Zsigmond ugyanazon évben egy hónappal későbben (oct. 28-kán) adta ki Vodiczán, a bolgár hadjárat alatt, s megerősíti általa a két kolostor birtokait. A negyedikben, mely Pozsonyban, 1429-iki oct. 28-kán kelt, az előbbi levél majdnem szórói-szóra átiratik, az egyes jószágok és faluk névszerinti felsorolásával bővítve. Zsigmond király ugyanis, az ország déli végeinek sikeres védelme tekintetéből, már régtől fogva a német lovagrend megtelepítésén fáradozott, s emez óhajtása épen ezen évben teljesült anynyiban, hogy az említett lovagrendnek egy raja csakugyan letelepült a Szörényi bánságban. Úgy látszik, hogy a föntemlített kolostorok^ e német lovagok közelben való letelepedése által veszélyeztetve látták birtokaikat, daczára a nem rég történt (de csak általánosan szóló s a jószágokat egyenként meg nem nevező) megerősítésnek, — s ezért folyamodtak Zsigmondhoz új megerősítésért, melybe a birtokok névszerint is beiktattattak. A kiadó mind a négy oklevélnek hasonmását is közli : de sem ezek, sem az egykorúság bélyegét magán viselő nyelvezet1 ) *) A következő magyar szavak találtatnak ezen négy ó-szláv okmányban : város, bíró, nemes, falunagy (folnog), vámos, ország, lakik, vidék, bántani, ispán, porkoláb, határ, örök, vám, harmínczad, Pozsony.
