Századok – 1873

Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz kora a gr. Csákyak Szepes vármegye és a b. Palocsay-család levéltárában - 100

102 RÁKÓCZI KR

'RA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAN tatis Sacratissimae, Rebelles et vagabundi aggressi, ex illis multi caesi, aly vero dispersi fuerunt.« Tartani kell azonban, hogy e csendzavarók most szétoszolva, sokfelé fognak menekülni ; vigyázzon tehát a megye reájok, üldöztesse, és ha lehet, semmisítse meg. (Er. u. o. nro 139.) I. Lipó t, Bécs, 1703. aug. 1. Tudatja a vármegyével, hogy a lázadók ellen bizonyos hadakat rendelvén, azok főparancsnokaid gr. Schlick altábornagyot nevezte ki, ki is néhány nap múlva Felső-Magyarország felé indul and. A vármegye tehát őt vezénylő-tábornok ül ismervén, engedelmeskedjék rendeleteinek, élelmi szerekkel segítse seregét, és f. évi adóhátrálékát siessen a hadi pénztárba befizetni. (Er. u. o. nro 153.) G r. F o r g á c h S i m o n cs. tábornok, Galgócz várából, 1703. aug. 19. Pénzt sürget hadai számára. (Er. u. o. nro 152.) Gr. Barkóczy Ferencz (az idősb) kassai altábornok, Cassoviae, 30. aug. 1703, a király parancsából rendeli, hogy Szepes vármegye 8-ad nap alatt harmincz jó fegyveres, paripás és két hóra előre kifizetett katonát állítson és küldjön Kassára, parancsnoksága alá, particularis insurrectió fejében, mint már több nemes vármegyék megígérték. Másként »kemény számadást fog annak idejében arrúl adni az nemes vármegye.« (Er. u. o. nro 159.) A Lőcse városába szorúlt szepesi kir. kamarai tisztek, úgy Szepes, Sáros, Abaúj, Zemplén és Gömör vármegyék szintén odaszorúlt némely úri és nemesi rendei együttes — a várostól és helyőrségtől azonban különleges — capitulatiójának fogalmazatai, 1703. nov. 11. és 12-kén. A terjedelmes föladási szerződés, mely a Lőcsét körülzárolt kurucz hadak ezredesével Monaky Ferenczczel köttetett, Rákóczi utólagos jóváhagyása mellett, 22 pontból áll, melyeknek lényege oda megy ki, hogy a vármegye jurisdictiója semmiben se csorbíttassék, az urak és nemesség, letévén az esküt a fejedelem hűségére, teljesen szabadon lakhassanak úgy a városban, mint künn, jószágaikon, nemesi szabadságukkal élvén, személyökben s javaikban a vitézlő rend által ne háborgattassanak, se meg ne károsítta sanak, sőt lefoglalt jószágaik, elhajtott marháik is stb. adassanak vissza; a religio állapotja úgy maradjon a városban, a mint eddig vala, a