Századok – 1872

Balássy Ferencz: Szelistye és Talmács várának s területének jogtörténelmi nyomozása 86

BALÁSSY FERENCZTŐL. 93 mely ide vonatkozólag igy hangzik. „Et praeterea in potestate Civium Cibiniensium T u r r i s Rubra etCastellum Z e 1 it. z e cum certis Possessionibus . . . quae omnia a d n o s et F i sc u m nostrum p e r t i 11 e r e d i c u n t u r, ex quo autem arbitremur praedictos Cives nostros non sine aliquo certo titulo loca praescripta possidere, curabit Thesaurarius noster, advocata etiam, si necesse fuerit, Vajvodae nostri opera et authoritate, Jura dietarum civitatum cognoscere, si quae circa Bona ea habe: ant, et hujusmodi Jurium et inscriptionum exempla, cum adjuncta opinione sua ad 110s mittere." ') Hogyan járt el a nevezett kincstárnok ezen megbízatásában, és mily kimutatást vagy véleményt küldött a királyhoz, azt nem tudni ; de a fölhozott utasítás mutatja, hogy a nevezett király ezen várakhoz való jogát kivánta kimutatni s biztosítani, s annak érdekében szükségesnek látta a kincstárnokot utasítani. Igaz ugyan, hogy Zápolya János király Talmács várát 15oő-ben a szászoktól elvette és Majláth István erdélyi vajdának adományozta volt, s azt a szászok kétezer foriaton váltották viszsza 2). De ezen pénzt a szászok nem annyira váltságul a vár árába, mint inkább büntetésül a hadi költség kárpótlására fizették ; mert a szászok nem akarván Zápolya Jánost királynak elismerni, Majláth István vajda kénytelen volt Zápolya érdekében Talmács várát és Szebent ostromolni és bevenni, s ezen hadi költségek megtérítése végett elfoglalni s magának adományoztatni 3). S így a szászok ezen váltságra mint jogczimre nem igen hivatkozhatnak, mert azt az ö őseik inkább büntetésből hadi kárpótlásra, mint újabb jogi acquisitióra fizették. E várak tehát s ezeknek területei nem adományoztattak a szászoknak, hanem csak a szász földhöz kapcsoltattak, s így nem voltak sajátképen a szászok birtokai, hanem csak a szász terít letnek kiegészítő részei. Ilyeneknek tekintettek s ismertettek el a törvények és törvényes intézkedések által is. ') Engel. Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. Halle. 1801. III. 65. 1. 2) Eder. Scrip tor. R e r. Transsilv. Cibinii. 1800. II. 179. lap. -3) Kővári. Erdély történelme. Kolozsvár. 1860. III. 47.1